a Most és a Semmi között

hajnalodik

2010-06-08T03:39:00.004+02:00

az átalvatlan éjszakáknak illata van.

ha tanulni kell, akkor dohány, zöld tea, papír,

tinta, könyv...

de igazából az hiányzik, aminek az a meghatárzohatatlan illata van.

meztelenül feküdni patyolatfehér pamutlepedő alatt,

meredni az ablak irányába,

aztán lassan és puhán érinteni a parkettet mezítelen talppal,

ráállni, és elmenni az ablakig.

rácsodálkozni arra, hogy már virrad.

ez hiányzik.

és az a meghatározhatatlan illat.

hírérték és önismeret

2010-03-30T11:20:00.005+02:00

Történelmet átíró leletek kerültek napvilágra Eszterisztánban

A hosszú évekig eltartó ásatás megszülte gyümölcsét. Rábukkantak az eddig elveszettnek, majd nemlétezőnek nyílvánított titkára annak, hogy mitől van elkúrva az államfő agya.

Az állam már készült visszavonni a támogatást, látván, hogy az arheológusok nem jutnak semmire és fölöslegesen dúlnak fel újabb és újabb buckákat. Már az egész országot fél kilométerrel odébb pakolták azzal, hogy a kiásott földet innen oda tették-vették - s közben persze nem találtak semmit csak sok szemetet: üvegeket, rongyokat, csontvázakat.

A "kincs" persze -ahogy ez lenni szokott- véletlenül bukkant elő egy nagymamával folytatott reggeli kávézás alatt, amikor is arról volt szó, hogy az ember nagyobb korában is azzal foglalkozik, amivel gyerekként. Nagymama -a megkérdezett- elmesélte, hogy az államfő -Eszterke- egész gyerekorát azzal töltötte, hogy ült a régi vitrines ágy párkányán és (idézzük az interjúalanyt) "búsult", amikor pedig picit jobb kedve volt, olvasott és képket nézegetett, da aközben is inkább lefele görbült a szája (de sose sírt).

Ami a búsulást illeti, állítólag akkor kezdődött, amikor a szülők elváltak s apuka elment. A kislány hónapokig kesergett és nem beszélt senkivel, annyira megviselte az apja távozása. Amikor pedig ez az időszak lejárt volna -akkoriban 5 éves lehetett- az anyja is elhagyta.

Mint útólag kiderült az államfő nyilatkozatából, erre ő nem emlékezett tisztán, tudniillik pozitívan szelektív memóriájának köszönhetően a rossz dolgokat blokkolta a tudattalanja, így nem emlékezett világosan (vagy gyakran) anyja közönyére, esetenként utálatára.

Ahogyan így utólag összeállt a kép -az interjúból és az általa generált fakó emlékfoszlányok körvonalazódásából- levonhatjuk a -nem annyira merész (de annak ható)- következtetést, hogy az államfő tudattalanjának sérülése -nevezzük léleknek, ha úgy tetszik- annak tudható be, hogy már 5 évesen fel kellett dolgoznia azt, hogy azért magányos, mert az apja elhagyta, az anyja meg leszarta. Ez persze máig nem változott; pusztán súlyosbodott a helyzet az anya hazugságainak illetve a gyerek jóhiszeműségének és önámításának köszönhetően. Ha felírjuk egy kockás papírra a fent említett tényeket, eseményeket és összeadunk, kivonunk, osztunk, szorzunk, majd meghúzzuk a vonalat és alája írjuk a kapott eredményt, rájövünk, hogy ezzel már sokkal könnyebb megoldani az egyismeretlenes egyenletet, ami arra adna választ, hogy hol van az egész elbaszva, és hogy kéne helyrehozni? Az egyetlen hiba a számításokkal talán az, hogy akárhogy számoljuk, a végeredmény: "meg akarok halni", ami gyakorlatilag egy axióma az eszterológiában, sőt, ilyen S.I. egység is létezik. Nem csoda, hogy megfelelő számadatok hiányában eddig nem sikerült az ország legkiválóbb tudósainak sem kiszámolni az eredményt.

__________________________________

Ha lebontjuk a képletet, így nézne ki a levezetés:

(reductio ad absurdum-mal)

nem bántottam senkit + engem bántottak = mindenki engem szívat

mível ez abszurd, hisz nem én vagyok a világ közepe és senkinek nem érdeke engem bántani (eszterológia 4 és 5-ös számú törvényeit bevonva), az ellenkezője kell igaz legyen:

bántottam* + engem nem bántott senki = mindenkit szívatok**

Q.E.D.

jegyzet: *valószínüleg a szüleimet azzal, hogy létezem.

**gonosz vagyok. megbosszúlom azt, hogy fölösleges vagyok azzal, hogy megmutatom, igenis létezem, tudok hatással lenni tárgyakra, emberekre: megragadom, elhajítom, összetöröm, rátaposok; pusztán azért, mert minden törékeny és efemer (ez érvényes mindkét entitásra).

Akár az abszurd, akár a valós alapú számítást vesszük figyelembe, arra a következtetésre juthatunk, hogy anyám picsája, dögöljek meg.

Miközben ezt leírom, nem érzek semmit.

Csak ideges lennék, ha valaki sajnálna.

Ideges leszek attól is, ha megesik a szívem magamon.

Nem szar nekem, nem vagyok elkeseredve, csak elemzem a tényeket.

Azokat sajnálom, akiknek ennél sokkal rosszabb.

Ezért nem gondoltam soha komolyan öngyilkosságra.

(nem mintha a halálban követelmény lenne, hogy a tested élettelen legyen)

Tiszteletből azok iránt, akik élnek. Akik mernek és képesek élni.

Főleg azok előtt emelem kalapom, akik mindezt képesek úgy kezelni,

hogy kihozzák belőle a legjobbat, akkor is, amikor teljesen világos, hogy el van kúrva.

Legmélyebb tiszteletem övezi az élőket és bátrakat.

Üdvözlet innen, a nem is olyan más másvilágról.

szépen meghegyezett színes ceruzák

2010-02-09T15:48:00.008+02:00

soha nem tanultam.

nem igazán tudom, milyen érzés leülni és tanulni.

céltudatosan, kötelességtudúan, szorgalmasan.

mindig elvicceltem, hogy ez tulajdonképpen azért van,

mert túl izgága vagyok és képtelen vagyok egy helyben ülni.

ennél sokkal komplexebb a magyarázat:

anyum egyedül nevelt, így mindent egyedül kellett kitalálnia

és persze megvolt a szándék, hogy tökéletes anya (és apa) legyen.

így nekem is tökéletes gyekenek kellett lennem.

a maximálisat kellett teljesítenem. na nem úgy!

sose várta el, hogy osztályelső legyek vagy ilyen hülyeségek.

a szabály az volt, hogy a magam mércéjén hozzam ki a maximumot.

ismert. tudta, hogy már az sem kevés, hisz rá ütök: maximalista vagyok.

(+nonkornformista. ezért tényleg nem voltam osztályelső - na jó...kétszer-

más prioritásaim voltak. de értette és nem vetette meg őket.)

ugyanakkor önállóságra nevelt. ez volt pedagógiájának a vezérfonala:

álljak meg a jég hátán is. nem azt várta el, hogy kapaszkodjak

a konvenciókba. inkább azt, hogy legyek kreatív és flexibilis.

találjam ki az adott helyzet függvényében, mit hogyan lehet megoldani.

még járni sem tudtam, amikor nem plüssjátékokat s babákat vásárolt nekem,

hanem logikai játékokat, kockákat, memoriajátékokat stb.

soha semmit nem rágott a számba. ha valamit nem értettem,

legjobb esetben kérdésekkel vezetett rá, de soha nem kaptam semmit készen.

ez az egész úgy kapcsolódik a tanuláshoz, hogy már elemista koromban

rájöttem: nem kell tanulni ahhoz, hogy tudjon az ember.

elég, ha alapjáraton kíváncsi, figyelmes, fogékony, érdeklődő.

ezért soha nem tanultam meg ülve tanulni, viszont annál inkább figyelni.

nem tudom, hogy anyum érdeme, vagy az én alaptermészetem,

de minden érdekel. soha nem volt olyan, hogy egy tanárom olyat mondjon,

ami ne érdekelt volna. (egyébként soha nem befolyásolta az érdeklődésemetaz,

hogy szimpatikus volt-e a tanár vagy sem. nem utáltam egyik tanáromat sem.

na jó. 18 év sulizás alatt kettőt. de azokat nem azért tartottam rossz tanárnak,

mert nem voltak rokonszenvesek.)

amióta az eszemet tudom, legelső padban ültem.

nem jegyzeteletem, nem voltam stréber, csak ott ültem és figyeltem.

(kivéve, amikor aludtam. elég sokszor megtörtént,

hisz már kiskoromban éjszakázó típus voltam.

rajzoltam, barkácsoltam, képregényt olvastam a takaró alatt...

szóval mindig volt valami érdekesebb, mint az alvás.)

de amikor felelni, rögtönzést, dolgozatot írni, vagy (ma már) vizsgázni kellett,

előrántottam azt, ami megmaradt a koponyán valamelyik hátsó szegletében,

és "eladtam". ez minden esetben elegendő volt.

a baj csak akkor kezdődött, amikor hiányoztam óráról.

az az opció ugye nem létezett, hogy elkérem a kurzust,

lemásolom, megtanulom stb. szóval semmi, amit ülve kell otthon elvégezni.

na ilyenkor szívtam nagyokat. adtam be az üres lapokat.

ha tudtam volna valamicskét írni, de biztos voltam benne,

hogy nem lenne "elég jó", inkább üres lapot adtam be.

szégyelltem a "kevés tudást". mindent vagy semmit.

ezért néztek így ki a jegyeim már középiskolában is:

2, 10, 2, 9, 10, 1, 2, 10 s hasonló érdekes szakadékok.

ugyanígy néz ki a képlet, ha az emberek irántam táplált érzelmeiről van szó.

nem létezik középút, nincs "kicsit" vagy "majdnem" vagy "talán".

valakinél vagy egyest, vagy tizest kapok. egy nullán áll vagy bukik az egész.

az utóbbi időben próbáltam ezt egyenlítgetni, de nem vagyok biztos benne,

hogy szükség van rá. lehet, hogy ez így pont jó.

ja és ez most úgy jutott eszembe, hogy most is tanulnom kellene,

de egyszerűen nincs benne tapasztalatom. azt sem tudom,

hogy kell nekifogni. igazából nem is érdekel, pedig már a második

egyetem vége fele járok, de szerintem ha eddig működött ez a "csel"

ezután is fog. nem félek. azt sem szokásom. :)

és akkor tessék egy kis pátosztelített, kellemes, nyugtató zene.

amilyen kell az ilyen hétköznapokra, amikor az ember

minden gondját félretéve hátradől az édeskés melankóliába,

és azt mondja,

"azt hiszem, még így is minden a legnagyobb rendben van..."

és hálásnak érzi magát... talán még boldognak is.

igen

2010-01-30T21:49:00.003+02:00

ezt olvastam az imént.

meg lehet írni rövidebben, hosszabban, másképp,

vagy csak elmondani kocsmaasztalnál ülve,

vagy üvölteni egy szobor talapzatán állva,

igazából teljesen mindegy,

a lényeg ugyanaz.

itt is, ott is, máshol is.

akkor is, most is, ezután is.

tulajdonképpen:

no comment

emberek

2010-01-30T13:30:00.001+02:00

azt mondják, hogy

nagy emberek eszmékről, átlagemberek eseményekről,

s kis emberek más emberekről beszélnek.

néha jó kicsinek lenni.

emberekről beszélni.

akiket szeretünk.

másokról nem érdemes.

és nem is szép dolog :)

az egyik, akiről sokat beszélek:

nem feltétlenül jó, de mindenképp érdekes egyéniség.

kiszámíthatatlan, meglepetésekkel teli, kreatív és sokoldalú.

ugyanakkor makacs, következetlen, lobbanékony és néha bosszúálló.

de szeretem. neki köszönhetem azt, hogy megtanultam,

néha egyes rossz tulajdonságokat is lehet jó célokra használni,

azt, hogy az ember ha nem is tud megváltozni,

mindig érdemes megpróbálni, és azt, hogy mindig minden megoldódik;

a világ soha nem áll meg, vagy fordul ki a sarkából, bármi is történjék.

valaki, akiről keveset beszélek, de akivel a legtöbbet:

kb. hat éve ismerem, de még mindig hatalmas lakat éktelenkedik

a törékeny lelkét örző kincsesládán. azt viszont tudom róla,

hogy látszólagos szelídsége és csend-pajzsa mögött

acélhajlító, gyémántot karcoló, Excaliburt sziklából kirántó

keménység, erő és ambíció áll mélyfekete öltönyben,

ízzó tekintettel. csak várja a megfelelő pillanatot,

hogy határozott léptekkel lassan kisétáljon,

és szigorúan végigmérje ezt az esetlen világot.

valaki, akire naponta gondolok (néha többször is):

bukott angyal kék-szürke aurával (és szemekkel).

nem kizárt, hogy ő volt Lucifer, aki azért szívta meg,

mert ami a szívén, a száján, s Isten nem bírja a kritikát.

ő pedig nagyon meg tudja mondani a frankót.

mindenben/mindenkiben talál hibát, a baj csak az, hogy egyébként idealista :)

ő az, aki mindent tud, ért és elfogad velem kapcsolatban.

s habár nem hiszem, hogy én mindent tudok róla,

de az "értem" és "elfogadom" rész mindenképp érvényes.

valaki, akivel ritkán beszélek, de olyankor jól és sokat:

ha férfi lennék, olyan lennék, mint ő.

lehet, hogy nem annyira talpraesett, nem annyira rámenős,

és nem annyira romantikus, de valami olyasmi lennék.

néha szeretnék lenni. ő nem szégyell semmit.

nem szégyelli, hogy erős, és nem szégyelli, hogy gyenge (amikor az).

néha, ha kicsit többet iszik a kelleténél, nagyszájú és paraszt tud lenni.

ő az egyetlen ember, aki a fanatizmusát úgy tudja eladni,

mintha valami varázslatos dolog lenne. az ember szinte megirigyeli.

valaki, akivel ritkán és keveset beszélek, de így is megértjük egymást:

ő az, akit rettenetesen nehéz megismerni, megérteni és megemészteni,

de ha egyszer beleláttál, új dimenziókat fedez fel a harmadik szemed.

a kemény "haggyá békén! harapok!" kisugárzás mögött egy szelíd gyermek lakik,

aki olykor olyan, mintha az öcsém, a bátyám vagy az apám lenne.

vigyáztunk egymásra, és nem szégyelltünk semmit.

hülyeségeket csináltunk, és nem féltünk semmitől.

(habár magas volt a várfal, és sok volt a pálinka)

mellette értettem meg, hogy nincs tér és idő, csak itt és most.

valaki, akivel olyasmikről beszélünk, amiről senki mással:

az árnyékos oldalam. a démonom. a fekete fátyol mögötti álak.

legsötétebb, legféltettebb titkainkat osztjuk meg egymással.

két és fél éve a semmiből alakult ki ez a barátság,

s alig pár hónapja tudtam meg róla olyan alapdolgokat,

hogy pl. mivel foglalkozik. addig szóba se került.

azt viszont tudtam, hogy mik a legerkölcstelenebb dolgok,

amiket valaha elkövetett, mik a legsötétebb vágyai,

mi az, amit még magának is nehezen vallana be stb.

s persze ezek fordítva is ugyanígy érvényesek.

valaki, akivel naponta beszélek, de még mindig úgy érzem, nem ismerem:

ha már van sötét féltek, ő a világos, napsütéses oldal.

olyan, mintha a gyerekkorom legszebb emlékei

testet öltöttek volna. az összes képregény, rajzfilm,

hangulat, temperamentum, s talán ugyanaz a

kibogozhatatlannak tűnő lelkivilág, ami tulajdonképpen nagyonis

érthető és világos, ha az ember szeretettel közeledik hozzá.

nem ismerem eléggé, de azt hiszem, sokat tanulhatok még tőle.

tejfölös kekszről, virágokról, algákról, méltóságról, nyitottságról.

nem sietek

2009-12-26T13:21:00.014+02:00

már évek óta azon spekulálok, hogy kéne írni egy könyvet.

először meséskönyvet akartam, de rájöttem, hogy tudok jobbat is.

("ki-ki arról írjon, amihez ért" alapon...)

"Tanulj meg lekésni minden vonatot"

lehetne ez a címe. valamilyen self help book jellegű dolog lenne. coauthor lenne Eme barátságosném, aki úgyszíntén teljes mértékben feljogosult arra, hogy e témában ossza az észt miután pár hete Brüsszelben egy repülőt és két vonatot késett le, utána meg rossz vonatra ült, ami ellenkező irányba vitte. azért ez is hihetetlen profizmusra vall. persze én se hagyom magam, habár tegnap csak egy vonatot késtem le, de az eddigi legjobb teljesítményem 2005 júliusában három vonat és két busz. mind egy nap alatt.

a pszichológiai háttere az egésznek:

én túl nyugodt vagyok, nem sietek sehova;

Eme pedig túl ideges típus, addig idegel, hogy elmegy a vonat.

szólok, amikor kiadjuk a könyvet.

nem félek, hogy nem találnánk kiadót.

elvégre a mai világban akármilyen mocskot publikálnak.

(ma kedves hangulatomban vagyok, úgyhogy nem mutogatok ujjal.

már csak azért sem, mert túl könnyű lenne ide kilyukadni,

ha valaki azokat a neveket beírja a nagy varázsló keresőjébe)

fennakadt egy hópehely az északnyugat-délkelet között kifeszített láthatatlan szálon

2009-12-25T19:04:00.007+02:00

két tenyeremet az ablakra tapasztva

bámulok át a semmin északnyugat felé.

gondolatban integetek egy izlandi kislánynak,

aki ugynígy nék ki az ablakon délkelet felé.

mekkora az esély arra, hogy valahol egy idegen,

akire gondolok, pont most, pont rám gondol?

vacsora

2009-12-25T04:12:00.043+02:00

Először is: ez nem főzőcskézős blog!

Másodszor: én nem nagyon szoktam főzőcskézni. Csak ritkán és jól. S olyankor sem dicsekszem vele. De most fogok.

Ez itt kérem egy spontán vacsora. Ma (most már tegnap) találtam ki. Nem szeretek semmire rágörcsölni, mert olyankor elszúrom. Ha egy héten keresztül gondolkoztam volna azon, mi legyen a karácsonyi vacsora, nem lett volna belőle semmi. S ha igen, azt most nem merném kitenni ide.

Habár először az unicumos pulyka receptje jutott eszembe, letettem róla (tegnap este is többet ittam a kelleténél…), s úgy döntöttem, aszalt barackos, pulykamelles fogpiszkálót készítek. Egy rettenetesen komplex, alig kivitelezhető receptről van szó. Fogod a csíkokra vágott pulykamellet, belecsavarsz egy aszaltbarackot és átszúrod fogpiszkálóval. Oszt megsütöd. Mondom, ne próbáljátok ki otthon; túl nehéz. Így néz ki a fondorlatos procedúra:

Egy annyit még elárulok, hogy a páclében volt menta is :)

Ha figyelmesen megnézzük pl az ötödik képet, konstatálhatjuk, hogy... igen, az majdnem úgy néz ki.

Ja és persze nem bírtam ki, hogy így karácsonykor ne lepjem meg magam a kedvenc ételemmel: rántott camembert áfonyamártással.

Nagyjából így nézett ki a tányéron az egész:

Ital:

Előtte természetesen Unicum. Minusz hatszáz fokon, fagyasztóban hűtött pohárban, ahogy kell.

Utána nyíííílván bor. Nem egészen az a típus, ami az ilyen könnyű ételekhez talál, de ki nem szja le? Elvégre a szeretet ünnepe. A baba pedig szereti a jó nehéz, testes, száraz borokat. Ez éppen egy tohányi fekete leányka volt Princiar - Special Reserve. Nagyon szép sztori volt a dobozán Károly király testvérének a szerelmi életéről. Nem lepett meg. Nem újdonság, hogy a Hohenzollern (-Sigmaringen) família nagy szoknyavadász volt.

Így nézett ki utána az asztal:

Itt nincs is sok mostlan. (a kagylót nem fényképeztem volna le a világ semmi kincséért) Holnap lehet, hogy teszek még egy próbálkozást és megkísérelem pórázon tartani az erős késztetést, hogy elmosogassak. Hátha most sikerül bekerülni a Guinness rekordok könyvébe a "legtöbb köbméter mosatlan" kategóriába. Habár nem sok esély van rá. A multkor sem hívtak fel, pedig már tényleg csak szívószállal tudtam kavani a kávét. Lehet, azon az egy csészén múlott, amiben volt.

sájni nyú templéjt

2009-12-24T15:17:00.004+02:00

kaácsonyra kapta a baba Tamástól.

azé me Tomibabanaon üdes és tud iet tsináni.

ien széjpet. és a baba is üdes és azé Tomibaba szeeti

és tsiná neki széjpet. (nagyon-nagyon pislog és vigyorog a baba)

s így. szóval ez lenne az új template.

egy hétig tárgyaltuk, milyen legyen s T. pár napig bütykölte.

én meg itt kuncogok magamban és nyújtogatom a nyelvem Csabának,

hogy az ő száma még mindig nincs meg, amit szülinapjára kért.

ami áprilisban volt. (tavaj áprilisban kérte...? :P )

na és persze megvan a szimbolikája is a háttérnek.

aki kitalálja, mi a lényeg, kap egy puszit :P

(úgyis valószínüleg csak az a pár ember kukkant be ide,

akinek úgyis adnék, úgyhogy merek ilyen meredeket ígérni)

akkor hát boldog karácsonyt mindenkinek, aki igényli.

aki nem, az szídja nyugodtan. szerintem is hülyeség

egy halott pasinak a szülinapját ünnepelni,

akiről még egy jó fényképünk sincs.

(nincs cím)

2009-11-16T20:29:00.007+02:00

kimondhatatlanul, megfogalmazhatatlanul, átérezhetetlenül, halaszthatatlanul szükségem van valamire.

csak tudnám, mi az.

annyit tudok, hogy már nagyon fáj az űr.

feszít, mar, csíp, viszket, ég.

egy fegyver kéne, lőjjek lyukat a szívembe,

szabadítsam ki onnan a kis Vákuum barátomat.

biztosan én is fájok már neki, nem csak ő nekem.

egy detektívfilmben hallottam,

hogy a nők szíven- a férfiak pedig fejbelövik magukat.

ki-ki ott, ahol baj van s fáj neki.

nihil

2009-06-18T00:18:00.006+02:00

egy régi emlék. 4-5 éves lehettem.

sötét van. egyedül vagyok a szobában.

el van húzva a sötétítő és le van oltva a villany.

csendben vagyok. a fülemben dobog a szívem.

határozottan és vontatottan. aztán egyre gyorsul.

a szomszéd szobából átszűrődnek a hangok.

anyám és a nevelőapám. basznak.

félek. ideges vagyok. egyedül hagytak.

elkezdek nyöszörögni. nem akarok hangos lenni,

hogy ne haragudjanak rám.

már sírdogálok. szipogok. csendesen.

elkedek rendesen sírni.

"ezt már biztosan meghallották"

idönként visszatartom a lélegzetem és várok.

hátha lépteket hallok. de nem.

a másik szobában továbbra is nyikorog az ágy.

egyre gyorsabb tempóban. hallom anyámat.

ideges és csalódott leszek, hogy le se szarják.

mert tudom, hogy hallották.

már nem tudom visszafogni magam.

elkezdek zokogni, görcsöl a szívem.

(annakidején súlyos szívbeteg voltam)

nem bírok már megállni. nem tudok már hallgatózni sem,

hogy jön-e valaki, mert annyira hangosan

dobog a szívem, olyan heves a légzésem és

olyan erős a nyomás a fejemben,

hogy már nem hallok semmit.

ordítok. levegő után kapkodok.

kaparom a fotel kárpitját. tépem a díszpárnákat.

majd összeesek. már nem bírom.

légszomj, zihálás, szív dobog a fülben.

rettenetesen erősen, hangosan és szabálytalanul.

fekszem a földön. lépéseket hallok. anyám.

belép fürdőköpenyben. felkapcsolja a villanyt.

egy pillanatra megvakít. nem látok semmit.

csak nagyon fátyolosan. azt hogy nagy lendülettel közeledik.

aztán két rettenetes nagy pofon csattan.

újra sötétség. ajtó becsukódik.

megint csend van.

bámulok magam elé a koromsötétben.

nem érzek semmit.

filmszakadás.

talán elaludtam. vagy nem tudom. nem emlékszem.

de azóta minden alkalommal ugyanígy érzem magam,

amikor magamra hagynak, annyi különbséggel,

hogy annyival civilizáltabb vagyok, hogy nem ordítok,

és megtanultam nem zokogni, pedig legbelül ugyanaz.

sötét van. nagyon sötét.

most is ülök a sötétben, és nem érzek semmit.

nem segít, akárhány lámpát kapcsolok fel,

akármennyi fény van, és akármilyen hangos a zene.

bennem csend van és nagyon sötét.

"kösd fel magad, megbánod, ne kösd fel magad, azt is megbánod"

2009-06-16T23:10:00.004+02:00

azért nem akarok írni, mert folyton olyat akarok írni,

amit nem akarok utána visszaolvasni.

már majdnem két éve nem merem a

gondolataimat sem "visszahallani".

megpróbálok kevesebbet beszélni,

amikor pedig mégis megszólalok,

megpróbálok nem mondani

semmi értelmeset vagy érdekeset.

többnyire csak éppen mondok valamit,

nehogy feltünjön valakinek,

hogy, ha rajtam múlna,

ki se tátanám a szám.

ja és azt hiszem érezni se szoktam mostanában.

nem hatódom meg, nem ijedek meg,

nem leszek igazán dühös és

nem tudok örvendeni.

nem unom magam, nem leszek izgatott,

nem vagyok türelmetlen,

nem tagadok, állítok, mert nem hiszek.

nem nézek és nem is látok.

nem iszok, így nem is hányok.

bármit teszek, mindent bánok.

amit nem, azt is.

vacsora

2009-03-10T21:20:00.003+02:00

ez itt a tegnap esti vacsorám.

túl megpakoltam a szendvicset és esett szét.

az ott rajta egy befőttesgumi.

mmm igen... tudom...

J.J.

2009-03-07T17:42:00.003+02:00

csütörtökön az egyik tanárom amikor névsorolvasáskor szólított,
elpoénkodta a nevem:
"Varó J.J. Eszter... aha J.J. (amerikaiasan: dzséjdzséj)"
erre vigyorgott egyet. én is.

aznap kaptam egy sms-t egy ismeretlen számról.
ennyi volt: "Dzséjdzséj :D"
mintha ovodában lennénk.
tetszik :)

me' csak annyi az eszem

2008-12-12T05:13:00.002+02:00

hajnali negyed hat van.
sims2 és NFSU2.

2008-11-26T00:37:00.003+02:00

bent felejtettem a mosógépben a ruhát két napig.
elfelejtettem sót tenni a vízbe, amiben főtt a krumpli.
gondolkoznom kellett valamelyik nap, hány éves is vagyok.
nem öntöztem meg a virágokat. pedig azelőtt minden nap...
elaludtam a kádban. kihűlt a víz. arra ébredtem, hogy fázom.
tizenkilencedikén nem jutott eszembe, hogy 10 hónaposak vagyunk.
elfelejtettem, hogy volt házifeladatom arra az órára,
amire elfelejtettem elmenni, mert nem tudtam, milyen nap van.

nem gondoltam volna, hogy ilyen észrevétlenül
következik be az, amitől annyira féltem.
tiszta jó, hogy a huszonegyedik században
nem foglalkoznak az őrültekkel.
talán azért, mert nem tudnak különbséget tenni
modern ember és beteg között.
mindenki ugyanolyan hülyének hat.

én.

2008-11-25T02:53:00.007+02:00

valamikor régen volt egy kis zöld notesz. az volt a használati utasításom.
hozzám. volt egy-egy idegen, akinek első találkozás alkalmával poénból odaadtam. "nesze. unom elmesélni. olvass bele. ha utána is beszélgetni akarsz velem, oké."
olyanok voltak benne, hogy:
kedvenc édességem a marcipán és nem szeretem, ha a vécépapírt úgy teszik fel a tartójára, hogy a fal fele tekeredik. nem szeretem, ha hozzámérnek vagy bárki is fél méternél közelebb jön. utálom, ha a személyes tárgyaimat kölcsönkérik s rühellem ha a rendembe belekavarnak. (pl. a filmeket, amik tetszenek, kiírom cd-re vagy dvd-re. a cédéimet Vigdis-nek hívják, a dvd-ket Hjördis-nek. meg vannak számozva, el vannak rendezve és a számítógépen lista van róluk.)
a kávét tej nélkü szeretem (csak olyankor teszek bele, amikor valamilyen oknál fogva kímélni akarom a gyomrom) a teát pedig cukor nélkül. nem szeretek születésnapomra vagy névnapomra virágot kapni, viszont meghatódom, ha "csak úgy" kapok valamilyen kis figyelmességet. nem szeretem különösebben a macskákat, de egy időben 12 volt. érdekelnek az emberek, mégis kerülöm őket. az olyan zenét szeretem, ami lüktet. sok benne a basszus és a dob, de még nem techno. még mindig nem tudtam eldönteni, hogy voltam-e valaha szerelmes (azt mondják, az valószínüleg azt jelenti, hog nem. de ebben nem hiszek, úgyhogy vissza oda, hogy "nemtom") és a legromantikusabb pillanatokban képes vagyok olyat mondani, hogy "de baszottul aranyosak lehetünk a faszomba bele" és szerintem, ha egyszer valaki igazán szeretne és értékelne és megkérné a kezem, szemberöhögném. és nem azért, mert nevetségesnek tartanám, csak mert félek és kerülöm az érzelmi túáradásokat ezért nagyon idiotán leplezem a meghatódást. pl. ha "csak úgy" kapok egy szál rózsát, azt mondom "mi ez a burjány basszki?!", pedig valahol mélyen könnybe lábad a lelki szemem, hogy valaki gondolt rám... na basszki... de nyálas. :D
elfelejtettem az anyanyelvemen helyesen írni mert az utóbbi pár évben olvastam németül, norvégul, svédül, dánul, franciául, spanyolul, angolul de magyarul nem. csakis és kizárólag messengeren és blogon. az előbbi jellegzetes írott szlenggel rendelkezik az utóbbival meg nem sokat foglalkoztam. a már lejárt szavatossági idejű tébécégyanúm és bronsitám meg légúti asztmám mellé rengeteget cigizek néha (többnyire) és hülyeségnek tartom meg szégyenlem, de félek megpróbálni leszokni, mert ha nem sikerül, a béka segge alól a föld középpontjába költözne az önbecsülésem. az évek során megtanultam hallgatni, megtanultam tűrni és megtanultam azt, hogy mindig egyedül vagyok. a saját anyámra se számíthatok, mégis vágyom valakire, aki ezt felülírja s bármennyire is fel leszek háborodva, majd bebizonyítja tettekkel, hogy helytelen az elméletem. na egy ennyi kis csorbulást még kibírna valahogy az önérzetem :P egyébként semmit. nincs (már) lendületem, akaratom, ambícióm, tehetségem semmihez, de az önérzetem még mindig akkora, mint... szóval nagy. elég baj. kapcsolja már ki valaki a védekezési mechanizmusaimat. lecsúszott a hátam közepére a kütyü s én nem érem el a gombokat.

ja és a fenti kép az egyik kedvencem magamról. fene tudja, miért. eleve nehéz engem lekapni, ahogy gépet látok, bújok el. valamelyik előző életemben indián lehettem s nagyon félhettem, nehogy ellopják a kis szaros lelkem. nem vagyok biztos benne, hogy a két legjobb barátom közül (de ellentmondásos... 2 vs. leg) melyik kapta le Cs. vagy T. , de akármelyik is volt, gratula. ;)

kígyó

2008-11-22T19:21:00.002+02:00

most látom, hogy az unitárius címerben a kígyó befalja a saját farkát és nevetnem kell. nem is csak azért, mert négy éven keresztül ott virított a címer a tábla fölött és ezek szerint sose néztem meg becsületesen, hanem mert most esett le: "de hiszen az nemcsak a ciklikusság és végtelen, hanem a kanibalizmus szimbóluma is!".

19,

2008-11-18T03:08:00.004+02:00

na tessék még egy közhely...
(végülis ez a bizonyítéka annak, hogy égek ki.
egyre banálisabb leszek.)

szóval... íme a közhelyem:
hogy is van az, amikor az ember belekiabál a nagy semmibe,
vagy a nagy üres valamibe és akkor na... azt akarja, hogy jobb legyen.
van az a rövidke fejezet a Kis hercegben... a tizenkilencedik.
ez lenne az:

A kis herceg fölkapaszkodott egy hegyre. Életében nem látott még más hegyet, mint a három vulkánját, de azok éppen csak a térdéig értek. A kialudt vulkánját zsámolynak használta. "Egy ekkora hegyről - gondolta - egyetlen szempillantással látni fogom az egész bolygót meg az összes embert." De nem látott egyebet, mint tűhegyes sziklacsúcsokat.

- Jó napot! - mondta találomra.

- Jó napot!... Jó napot!... Jó napot!... - válaszolta a visszhang.

- Ki vagy? - kérdezte a kis herceg.

- Ki vagy... ki vagy... ki vagy... - felelte a visszhang.

- Légy a barátom, olyan egyedül vagyok - mondta.

- Egyedül vagyok... egyedül vagyok... egyedül vagyok - felelte a visszhang.

"Milyen furcsa bolygó! - gondolta a kis herceg. - Milyen száraz, milyen hegyes, milyen sós. És az embereknek nincs semmi képzelőtehetségük. Folyton csak azt szajkózzák, amit mondanak nekik... Nekem otthon volt egy virágom: mindig ő kezdte a beszélgetést..."

gyerekkorom óta cseng a fülemben a kétségbeesett hang:
"egyedüüüüüül vagyooooook...."
(illyés kinga előaásában lemezen...)

és most egyre erősebb.

lassan át kéne nevezzem a blogot "Panaszfal"-nak

2008-11-17T17:04:00.004+02:00

na végre megjelent itt is a Gauloises!!! :D
mostanában egy csomó kis szarságnak örvendek.
(annak is, hogy vettem üvegfestéket s már előre látom,
mindent össze-visza fogok mocskolni vele a lakásban,
ami egyszer üveg vagy csempe. hehe.)
csak egy baj van ezzel:
holott azt vallom, hogy az élet apró örömeinek nem árt örvendeni,
az az érzésem, hogy ez most nem az az értékelős rész,
hanem inkább a megalkuvós,
a maradék pozitív hozzáállásom hangja,
ami azt mondja "ha úgysincs aminek örülj,
keress valamit, aminek talán lehet"
de ez nem jóóó naaa!
azon kapom magam, hogy minden kis hülyeséget
megpróbálok értékelni, csak mert nem kaphatom meg azt,
amire igazán vágyom, hisz nem csak rajtam múlik...

egyre jobban kérgesedek magamba.
lassan nem hat meg semmi, nem akarok semmit.
szar ez így, kérem, nagyon szar.

2008-10-31T17:56:00.002+02:00

tiszta fasza, hogy a szalmapityaaaúka egyetemista-kaja.
a tápértéke kábé a lábszagéval egy színtre tehető.

különbségek

2008-10-12T17:22:00.005+02:00

nem mindegy, mit hall a füled a szádtól - szoktam mondani.

a tudatalatti teljesen másképp dolgozza fel az információt aminek az értelme lehet egy, de a megfogalmazás miatt teljesen más hangulata lesz, ha különbözőképp mondjuk.

pl.: rosszabul esik azt hallani, hogy "a te hibád", mint azt, hogy "nem az én hibám". a tudatunk igenis érti, mit akar mondani a másik s a racionalitásunk szűri az információt, de az igazán mély (lelki reakciókat) az váltja ki, ahogyan mondják nekünk.

elkéstél - én pontos voltam
hülye vagy - néha nem értelek
unalmas vagy - néha unom magam melletted
nem értesz meg - lehet, hogy nem tudom rendesen megértetni magam
...és hasonlók.

ha valakit szeretünk, ne csak arra figyeljünk oda,
milyen információt közlünk vele,
hanem arra is, mit váltunk ki a kicsi lelkében. :)

én ezt anyum mellett tanultam meg.
rájöttem, hogy túl érzékeny s azért veszekszünk annyit,
mert folyton vádolom valamivel.
aztán gondoltam kipróbálom a másik utat:
ha már a tudatával nem tudok zöld ágra vergődni,
hát megbarátkozom a tudattalanjával.
azóta aligha van valami kis vitánk s
utána egy napnál többet nem tart a harag.
azt hiszem megszelídítettem.

s arra vágyom, hogy engem is ugyanígy megszelídítsen valaki.
a tudatom túl kérges, vele nem lehet tárgyalni,
de azt, ami alatta van, nyitva hagyom azoknak,
akiket szeretek.

felelősség és a "genetikai hulladék"

2008-10-05T01:08:00.003+02:00

"felelősséggel tartozol azért, akit megszelídítettél"
áll a Kis hercegben.
az úgy műkődik, hogy valaki "kell", mert úgy érzed,
valami miatt pont passzolna a kis koszos életedbe.
aztán mindeféle erőfeszítést teszel, megbarátkozol,
imponálni akarsz, egyre közelebb ülsz, jobban figyelsz...
és miután elég közel kerültél
-akár sáros bakancsal beletiportál a kis koszos életébe, lelkébe-
rájössz, hogy nem is ezt akartad, nem is kell igazán,
mert ez, meg az, meg amaz mégsem illik bele a te elképezléseidbe.
akkor már túl késő, hogy "megszbadulj tőle",
nem mondhatod azt, hogy "bocs, méá kulpá, kopj le"
és így telik meg életed hulladékkal, emberekkel,
akik már nem érdekelnek, semmit nem jelentenek,
csak ismerősök, s ha valmi titkod birtokában vannak,
esetleg "haverok".
olyan lehet, mint ahogyan az űrben lebegnek elhagyatottan
műholak meg űrhajók darabkái, akár több tonnás részei.
rádnehezednek,
de mégse, mert nem akarsz tudomást venni rólunk...

2008-10-01T15:20:00.001+02:00

arra vágyom, hogy valaki ma olyan kedvesen beszéljen velem, hogy elvörösödjek.
nem szoktam. csak ritkán. hiányzik. de nem szokott velem senki igazán kedves lenni.

kreatív blogger-díj

2008-09-08T03:28:00.008+02:00

Egy hónapos késéssel lereagálnám a "díjazkodást".
Találtam kücsüknél
(TALÁLTAM, mert megszegte a négyes pontot! :P )
valamit, amit úgy néz ki, hogy nekem szánt.

Ezennel szeretném megköszönni a díjat (tapsvihar) (tapsvihar elcsendesedik) a családomnak - akik végig mellettem álltak, támogattak, bíztattak, a barátaimnak - akik hittek bennem, a menedzseremnek - aki ma nem lehet itt,
ugyanis preparanoiális szűzhártya-gyulladása van, Istennek (ateisták, tessék pofát vágni), a hangmérnökünknek (fojtogat a sírás...), dobosunknak - aki három héttel ezelőtt balesetben életét vesztette. (egy páran már bőgnek is a meghatottságtól.
többnyire az ajtónál álló rendőrök, ugyanis a hatóságoknak ez a dolga: meghatódnak.
az újságírók nagyrésze röhög. ők tudnak a balesetről. az említett dobos ugyanis málnaszörp-mérgezést kapott. mint kiderül, allergiás volt a málnára.), gitárosunknak, a fodrászomnak (tapsvihar. he?! ezt mos méé?), obámának, nagymamának - aki most biztosan néz a tévében (idióta vigyor. integetek a kamerába) szia mamaaaa!! pusziii! (elkezdek bőgni s mondok egy uccsó "köszönöm"öt s leszaladok a színpadról. a lépcsőn megbotlom, eltaknyolok,
beverem az pofám riki mártin cipőjébe, aki ez első sorban ül. ...és felébredek... ja ez nem emtíví mjúzik ávárdsz...)

...na de mindenképp köszönöm.

A felhívás szövege:
1. Pakold ki a versenyt a bejegyzés címébe!
2. Linkeld annak a blogját, akitől kaptad
(ha több is van neki, akkor azt, amelyiken a díjról írt)!
3. Jelölj öt blogot (azaz bloggert/bloggerinát), és linkeld őket!
4. Hagyj nekik üzenetet arról, hogy jelölted őket!
5. Írd le ezt az öt szabályt.
(6. Szegd meg - legalább az egyiket.)

"To do" list:

1. megvan.
2. megvan.
3.

a bátor, ügyes, bájos(,) délczeg Tsong
vihar van neki ott bent
A(z) Eduárd
Bheeeee
*** (itt nem azé' vannak tsillagotskák, me' ez egy koszmotés ajánlatnak lenne a lap alja, ahol írja, hogy minden hatszor annyiba kerül plussz tévé-áá s különbenis, telefont se kapsz, csak szart ingyen, vagy esetleg használhatót jó drágán! neeem. itt azé vannak tsillagotskááák, me'... azé'!)

4. majd meglátom...
5. igenis!
6. :D

(***) (ahol megindokolja a baba, minek mit miért vagy miért nem stb.)

Tsong azért kapja, mert van nálam protekcíója. Punktum!
(ja és mert azon túl, hogy egy setét, pletosz metálfej, szerintem rendkívül ügyesen bánik a szavakkal. hát szóval jól ír...)
Viharfi azért kapja, mert (nekem) nagyon hasznos a blogja. Praktikus, meg szép meg minden. Sokat lehet tőle tanulni kütyükről meg gépekről meg mindenféléről.
(ja és neki is van "pilája". és köszönöm neki, hogy a multkor három sör után bevallotta, hogy szerinte hülyén néz ki a blogom. neki köszönhetem, hogy ma vettem a fáradságot és egy fél napig azt b*szkodtam. igaza volt. hülyén nézett ki. sejtettem, hogy nem túl előnyös a bloggernek a shuffle colors opciója. az én hibám, hogy úgyhagytamahogyazállította. untam bütykölni. mea maxima culpa :D)
AE azéert kapja, mert szép minden, ami a szemén innen s szemén túl van, a blogját pedig megfelelő módon használja ezen csodák projekciós felületeként.
Bárányka (bár nem igazán tudom, ki az) egyszerüen... nem tudom... megfogott. (nálam ez nagy dolog. nehezen hatódom meg.) Az, ahogyan ért, lát, ír dolgokat.

És akkor adnék még díjat (de nem adok):
felméri péternek, de ő már kapott mástól. neki azért, mert láttam benne az embert a poénokon túl. nem mint humoristát tartom számon, hanem mint kedves ismerőst. a blogja viszont elég pihent ahhoz, hogy díjat érdemeljen.
bognár zoltánnak, de nem érdekel a politika, viszont meg kell hagyni, amit csinált, jól csinálta.
(múlt időben írom, mert úgy néz ki, leürült a blogja.)
kücsüknek, de nem igazán vagyok nagy ping-pong tehetség (nem dobom vissza a labdát), s különben is tudja ő, hogy alapbólértékelem (s neki is megvan már a díja mástól).
adnék nagyapámnak is, ha lenne blogja (s ha még élne). sztem egészen jól blogolna az öreg.

sajnálom, hogy íly hosszúra sikeredett, de rég írtam s most elkapott a gépszíj.
:D :D :D

2008-09-07T20:02:00.002+02:00

a nőgyógyászokról s a féltékenységről

2008-08-11T16:04:00.003+02:00

azt mondta a nőgyógyász, tesztoszterontúltengésem van.
ezt mondjuk én már rég tudom.
nem feltétlenül hormonális értelemben véve.
például ez abban nyílvánul meg,
hogy szerintem nem szokványos a "féltékenységi-stílusom".
ha vagyok valakivel, s rájövök, hogy az a valaki másnak is kell,
nekem elkezd nem kelleni.
bassza meg, menjen ahhoz, akinek jobban kell,
én nem kezdek el senki után rohangálni.
alapvetően nem kell nekem semmi, ami másnak is kell.
ja persze, mindig "más" akartam lenni.
hozzátartozik az alaptermészetemhez.
kétévesen is ugyanez volt a hozzáállásom.

egyetlen kivételes eset volt, akkor is megszívtam.
három lehettem, amikor az óvodában dühkitörésem lett attól,
hogy valaki más hozzányúlt ahhoz a macihoz,
amit én sajátoménak tekintettem.
alapból azért kellett, mert csúnya volt, kopott és nem kellett senkinek.
ettől számomra különös varázzsal bírt.
pont azért kellett. esetlennek hittem azt a macit,
és emiatt annál jobban tudtam szeretni.
aztán egyszer egy hülye hozzányúlt.
tudtam, hogy ő messze nem szereti annyira, mint én
(már-már animista imádat volt az enyém),
de valamiért hozzányúlt.
úgy gondoltam, nem érdemli meg, bántani fogja.
rávetettem magam az illetőre és eldöntöttem, hogy megölöm.
komolyan gondoltam.
tényleg.
tiszta erőmből ütöttem, rúgtam, véresre haraptam az arcát.
leszedtek róla nagy nehezen.
kirúgtak az óvodából.
azóta sem ragaszkodtam semmihez és talán senkihez annyira,
hogy ölni akarjak miatta.
mindig mindent s mindenkit nagyon könnyen el tudtam engedni.
talán azért, mert féltem, hogy következménye lesz,
ha harcolni akarok valamiért,
ami nem is biztos, hogy az enyém.
az a maci nem volt az enyém,
most már tudom,
de akkor is dühös vagyok, ha arra gondolok,
hogy előttem meg utánam még hányan összematatták.
ez a legerősebb féltékenység,
ami valaha is belenyílalt a szívembe.
abban a helyzetben, amelyikben egy hétköznapi nő jobban ragaszkodna párjához,
mert megvillan neki, hogy talán elveszítheti,
én ellököm.
ha érzem, hogy elveszíthetem,
inkább nem kell.
nem várom meg azt a pillanatot, amikor elveszítem,
inkább kitörlöm ahonnan csak lehet.
a szívemből, gondolataimból.
csak ideiglenesen a testemből nem.
azért jól jön, ha az embert néha jól megbasszák.
hogy aztán mondhassa a nőgyógyász,
hogy sebes a méhszájam arra utalván,
hogy elég méretes lehet az, ami ilyesmit okoz.
leszarom.

2008-07-10T09:26:00.002+02:00

mosolyom helyén maradt egy haldokló száj,
szemem már csak két zselatingolyó
(ping-pongozni lenne jó)
homlokom ráncosodik;
lassan, biztosan s alig észrevehetően,
tüdőm helyén füstfelhő,
szivem összezsugorodott,
széthordozta a nép,
mint sódert a tolvajok az építőtelepről.
bakancsfűzőm helyére selyemszalagot fűzök
s elindulok világgá,
visszaszerezni kőszívem kavicsait.

2008-05-26T09:50:00.002+02:00

ma reggel E. elment órára. visszafeküdtem. kényelmes volt és kellmes. éreztem a különbséget. azt hogy éjszaka nem egyedül voltam, akkor is, ha külön aludtunk. kellemes ébredéshez volt hasonló az álmom reggel negyed nyolctól délig. felkeltem. kimentem a konyhába kávét készíteni s belesétáltam egy csomó üvegszilánkba. valamikor eltörte A. a tejesüveget s csak behajított a szemetesbe. a szilánkokat nem seperte össze. azt hittem, agyvérzést kapok. de csak pár másodpercig. meglepően gyorsan lehiggadtam. aztán KV, számítógép be, emberekkel beszélgetni messenger. D.E.-val hosszasan tárgyaltuk a klasszikus nő fogalmát. aztán elszaladtam, vegyem ki I. pólóját a postáról, elmentem a patikába. az egyikben azt mondták, sürgősen hagyjam abba a pirulát, különben lerohad a lábam. mosolyogtam egyet, megköszöntem, átmentem a másik patikába s megvettem.

2008-05-24T21:09:00.002+02:00

ijesztő, mennyire másképpen fogják fel az emberek a párkapcsolatokat.
annakidején, egy olyan két éves kapcsolatról,
amiről én azt hittem, hogy jó és szép volt,
utólag a másik azt mondta, hogy nehéz volt és fárasztó.
már-már utálatos, mennyire szubjektív minden.
és én két éven keresztül abban az illuzióban ringattam magam,
hogy neki is jó. így utólag fájdalmas belegondolni.
arról nem is beszélve, hogy mennyire ijesztő MOST.
az, hogy fel kell fognom, most, nem biztos,
hogy ha én azt hiszem, hogy ilyen vagy olyan a kapcsolat,
neki is ugyanolyan.
témába vág--->
hervay: levél helyett.

kicsi hülye tesztek nagyon találó eredményekkel

2008-04-15T09:26:00.011+02:00

találtam valamit itt
ahonnan vezetett egy link ide
és akkor megcsináltam ezt a tesztet,
aminek ez lett az eredménye:

You Are Profoundly Disturbing

You're weird, freaky, and maybe even a little psycho.

You aren't just attracted to darkness - you thrive in it.

Your interests are downright creepy, and you may even lack normal human empathy.

While there's no harm in enjoying the macabre, remember to keep your vilest thoughts to yourself!

és ezt a tesztet,
aminek meg ez:

Your Brain's Pattern

Your mind is a multi dimensional wonderland, with many layers.

You're the type that always has multiple streams of though going.

And you can keep these thoughts going at any time.

You're very likely to be engaged in deep thought - and deep conversation.

na a többit már nem biggyesztem ide, de csináltam még ilyet is, hogy "milyen ízű fagyi vagyok" s az jött ki, hogy vanillia, mire elkezdtem pofákat vágni és hisztizni, hogy "neeeem hiszem eeeel bazzeeee", ugyanis rühellem a vanilliát. aztán megnyugodtam, amikor megláttam, h azzal kezdődik a kiértékelés, hogy "Your personality is anything but "vanilla" ", szal nyugi van.

na de még van egy jó. ez nagyon poén.
=)) bejelöltem lilával a kedvencemet. :))

You Are 76% Abnormal

You are at high risk for being a psychopath. It is very likely that you have no soul.

You are at high risk for having a borderline personality. It is very likely that you are a chaotic mess.

You are at high risk for having a narcissistic personality. It is very likely that you are in love with your own reflection.

You are at high risk for having a social phobia. It is very likely that you feel most comfortable in your mom's basement.

You are at medium risk for obsessive compulsive disorder. It is somewhat likely that you are addicted to hand sanitizer.

na s akkor még van egy ilyen:

Your Brain is 47% Female, 53% Male

Your brain is a healthy mix of male and female

You are both sensitive and savvy

Rational and reasonable, you tend to keep level headed

But you also tend to wear your heart on your sleeve

s még volt egy olyan, hogy "hogy is néz ki a kitsi leekem bejűről?"
s ott volt ilyen duma, hogy:

You are quite expressive and thoughtful.
You see the world in a way that others are blind to.
You are a grounded person, but you also leave room for imagination and dreams.
You feet may be on the ground, but you're head is in the clouds.
You believe that people see you for how you are, not how you look.
But deep down, you know that's not exactly true.
Your near future is still unknown, and a little scary.
You'll get through wild times - and you'll textually enjoy it.
For you, love is all about caring and comfort.
You couldn't fall in love with someone you didn't trust.

na s akkor volt még egy olyan, hogy "Who were you in high school?"
s lett egy ilyen eredmény, hogy: All American Kid
na ez most olyan volt, mint a vanilliás.
az amcsikat hat fokkal jobban utálom, mint a vanilliát.

(a vanilliától mellesleg felfordul a gyomrom.
a szagától hányok, az ízére meg nem is vagyok kíváncsi.
önszántamból nem nagyon teszek a számba bármi vanilliásat.
na s akkor az amcsikat ennél sokkal jobban utálom.
get it? :D )

s akkor ott kezdte osztani nekem,
hogy milyen normális fasza gyerek lehettem liciben.
"You were well rounded and well liked in high school."
s hasonlók.
ja s azt emlíettem, hogy kirúgtak középiskolából?
:))))) szóval na...
ez az egy teszt nagyon el van cse**ve.
a t0bbi oké :)

van baj elég :D

2008-04-02T19:13:00.002+02:00

szerintem azok az igazságtalanok,
akiknek túl nagy az egoja ahhoz,
hogy más perspektívából is látni akarjanak.

2008-03-11T20:36:00.002+02:00

:.:.:.:.:.:.:

2008-02-21T18:45:00.002+02:00

a Kauflandban verebek repdestek a "mag-szektoron".
szedegették fel a földről a széthullt rízsszemeket.
fogalmam nincs, hogy kerültek be oda.

az utcán egy koldusgyermek mellé leguggolt egy huszonéves fiú.
beszélgettek. valamin nevetni kezdtek. aztán a fiú leült mellé.
eredeti eastpak táskája és BK cipője volt.

az utcán egy kislány kékszemű, szőke királylányokat rajzolt krétával az aszfaltra.
mellette egy másik -vele egykorú- matematikai egyenleteket írt. ő is szines krétával.

bementünk egy cukrászdába és megvásároltunk minden tésztát,
amit megkívántunk.

a legnagyobb félelmem, hogy egyedül maradjak a
magányommal, félelmeimmel, örömeimmel.
minden alkalommal meghalok egy kicsit,
amikor elmondok valamit annak, akivel meg akarom osztani,
és látom, hogy nem érti vagy nem érdekli.

2008-01-19T16:55:00.000+02:00

a kolozsvári magyarok nagyrésze olyan jól tud románul,
hogy néha nem veszik észre egymás kiejtéséből, hogy magyarok.
így történt, hogy tegnap tudtam meg, a hatodikról az a kedves néni,
akivel egész jól elbeszélgettünk párszor a lépcsőházban (románul)
tulajdonképpen magyar.

busz - a nagy fémhernyó

2008-01-15T01:23:00.000+02:00

lekéstem ma a buszt.
azt hittem csak este tíz van.
kimentem és elsétáltam a megállóig.
csodálkoztam, milyen csend van,
s nem áll senki a buszmegállóban.
akkor esett le, negyed tizenkettö.
pedig én csak egy kört akartam menni.
tizenéves koromban volt ez a szokásom.
amikor egy kicsit meg akartam nyílni a világ fele,
látni akartam, kicsit többet érezni,
felültem a buszra és mentem egy kört a városban.
(havi bérlettel ez persze nagyon könnyű)
közben figyeltem az embereket a buszon,
néztem ki az abakon. elképzeltem, mire gondolhat
a stoppnál, a busz mellett várakozó autó soförje,
egy pillanatig aggódtam a piroson átszaladó járókelőért,
vagy egyszerüen néztem az épületeket.
22 év alatt mindig véltem valami újat felfedezni.
kíváncsi vagyok, ha majd ugyanezt 60 évesen csinálom meg,
mire fogok gondolni és mennyire fogok újat látni.

2008-01-05T20:08:00.001+02:00

"egyébként egy felszínes(en), nagyképű, nyers, barátságtalan, gátlásos, frusztrált, megbízhatatlan senkiházi vagyok. nem érdemes velem foglalkozni. nem is szoktak." én

2007-11-27T23:00:00.000+02:00

nem vagyok én valami nagyon "háziasszony-beállítottságu",
de jól esne ha lenne kinek csinálni azt a minimálisat, amit (szívből) csinálok...
ha vacsorát készítek, legalább jöjjön haza........

2007-11-14T15:33:00.000+02:00

mit nekem napfény, mit nekem boldogság!

2007-10-30T16:10:00.000+02:00

ez egy olyan szoba, ahova soha nem süt be a nap.
de most...amikor a legszomorubb vagyok...
visszatükröződik egy tömbház ablakáról a napfény és pont a szemembe süt.
ekkora kibaszást!
fényben úszik a szoba.
pont most!
van Isten.
és nagyon cinikus.

karrier barrier

2007-07-14T16:45:00.000+02:00

nézek kifele a lokál ablakán. az utca két végéből két biciklista tekeri százzal egymással szembe. elsüvítenek egymás mellett és szembenéznek. csak egy pillantás. pár méter után visszanéznek mindketten.

egy anyuka tolja a babakocsit. mellette kis huncut lenszőke kislány csicsereg. kérdez, ahogy ebban a korban illik. sokat-sokat. az anyuka türelmesen fáradt mosollyal válaszolgat. közben a csöppséget figyeli amint lassan sétálva tolja. behajt egy kis Matiz az utcába. valami ügynök lehet. megáll a Krajczár előtt. mire a kislány felháborodottan néz utána
"anyu! de ide nem is szabad bejöjjön. miért jön be??? meghúzzuk a fülét!"
"meg, kincsem".

megyek munkába, esik az eső. a teológia előtt hangos dudálásban tör ki a kocsisor. megfordulok. leveszem a kapucnit, lássak is valamit (nincs ernyőm. nem is kell. jobb az esőkabát.) az utkereszteződésben le vannak állva a kocsik. hét (7) kutya vonul. büszkén. egy tömbben. nem szaladtak. csak mennek az út közepén a fehér szaggatott vonal mentén fittyet hányva az összes túlméretezett, hangos bádogdobozra. mint a tüntetők. vagy westside-gang.
mindenki döbbenten néz utánuk. nem tudom hova mentek, de nagyon tudták, mit csinálnak, az biztos.

ma este bejött Barbarossa. a fiával elüldögéltek egy üveg bor meg egy Csíki sör mellett. amikor láttam, hogy lassan készülődnek menni, valami megmarkolta a szívem. én pedig egy markert. leszaladtam és felírtam a fehér bejárati ajtó belső oldalára szemmagasságba: "Búcsúzni érkezéskor szoktam, míg láb és lélek nem hagy nyomot s okot, hogy visszatérjek" és leültem az udvaron cigizni. vártam, hogy jöjjenek ki. nyílik az ajtó. kilép a fiú. az apa megáll a lépcső legalsó fokán. olvassa. azt mondja a fiának "állj csak meg...nézd csak. ez az én versem. vajon ki írta ide?" a fiú ránéz az írásra, majd büszkén az apjára. mosolyog. "nem tudom..." megszólít az öreg "te sem tudod, ki írta ezt ide?" odamegyek szivarazgatva. kérdem: "mit? azt?" (és rábökök a markerrel a firkára) "fogalmam sincs". széles mosoly. azt mondja: "köszönöm. hát akkor ismerkedjünk meg" és bemutatkozott kedvesen. a kapuból még mindketten visszanéztek mosolyogva.

majdnem minden este benézek zárás után a Pub-ba mindig eldöntöm, hogy most megiszok egy orange-vodkát, de soha nincs kedvem egyedül leülni. folyton meggondolom magam, de azért mégis bemegyek akkor is, ha már az ajtóban megérzem, hogy nem maradok (talán ide illik a legjobban a Barbarossa versrészlet). tegnap éjjel háromkor mentem le. nagyon le akartam ülni. ezúttal akár egyedül is... megkérdeztem a pultnál üldögélő pincérlányoktól, hogy van-e esélyem arra, hogy kiszolgáljanak. a válasz nemleges volt. azt mondták, már megvolt az utolsó rendelés meg minden... elköszöntem kedvesen, jóéjszakát kívántam és elindultam kifele. már majdnem a lépcsőnél voltam, amikor ritmikus kulcszörgést hallok. valaki szalad. az egyik pincérlány mosolyogva közölte, hogy szivesen kiszolgál, ha akarom, mert azért az már mégis gáz, hogy én ilyen készségesen lejövök minden este és sose fogyaszthatok semmit, mert túl későn jövök. elmondtam, hogy az azért van, mert én is pincérkedem és csak ilyenkor érek rá. pont ezért nem fogyasztok most semmit, hogy ő erjen minél hamarabb ágyba, mert fáradtnak néz ki. hálásan mosolygott és mondta, hogy akkor talán menjek be egyik szabadnapomon kávézni.

mennék, de egyedül nem esik jól...

Fuck you, i have enoug friends!

2007-06-13T18:15:00.000+02:00

Ilyen feliratu felsőt láttam egy-két emberen mostanában.
Eleinte mosolyogtam.
Nem annyira poénos, de azért lehet mosolyogni rajta.
Gondoltam, "nekem is kell ilyen...", de ha jobban belegondolok, nem kell.
Minek? Nem igaz az, amit ír rajta.
Minek hordjak és mutogassak egy nagybetüs nyomtatott hazugságot?
Nincsenek barátaim.
Aki van, az sincs itt.
Ez mindig így van.
Vagy lehet, hogy csak azok használják ezt kifogásnak,
akik ugyanilyen mizantrópok.
Az egyetlen baj ezzel talán csak annyi, hogy
rettenetesen magányos vagyok.

ez nem "depi"! alapból ilyen a baba...

2007-06-07T22:22:00.000+02:00

a felnőtté válás talán végső fokozata az, amikor megváltozik a felfogásunk arról, mi/ki is a bohóc. gyerekkorunkban még nagyon élveztük. és nem igaz, hogy nem vettük tudomásul, hogy ő egy nagyon-nagyon szomoru ember... de a gyerekek olyan szadisták. néha megbocsáthatatlanul.
a különbség: a gyerek még nem tud azonosulni a bohóccal. nem ismeri a mély szomoruságot. észleli, talán érti is, de nem érzi át. amikor meg már érzi... felnőtt.

néha fáj a szívem. mármint igazán...fizikailag. azt mondják, az nem fájhat. orvos mondta. mit tudom én, miért. pedig én úgy érzem olyankor, hogy rendesen fáj. és örvendeni szoktam. néha abban a reményben, hogy "na most" "most!" "5...4....3...2......1.......most!". meghalok. mindenbe belehalni. a gyönyörüségbe, egy jó film utóhatásába, egy dallamba, egy test szépségének csodálásába, egy hosszú útba... ha választhatnék, hogy haljak meg, volna rá két változat:
1. annyira fájjon a szívem a szomoruságtól, hogy haljak bele. egy késő nyári délután. valahol üldögélve és figyelve, hogy cikáznak, cicáznak a napsugarak egy fa lombja között. mosolyogva de borzasztó szomoruan akarok meghalni...
2. feltéve, hogy természetes halállal, persze...ha meg nem, hát felmásznék egy fára, odakötözném a bokám, lassal leereszkednék, fejjel lefele, felvágnám az ereim mindkét kezemen és nézném, ahogy egyre nagyobb bordó-fekete tócsa gyűl alattam. ezt inkább egy őszi éjjelen...

22

2007-06-05T21:28:00.000+02:00

22 lettem. a nyavalya törje ki!

nem is gyakorol rám nyomást a családom... áááá dehogy.
kaptam evőeszközkészletet meg asztalterítőt meg nagyon aranyos kis kenyérkosarat.
már csak a kezemet kéne megkérje valaki s egyenesben lennénk.
várom az ajánlatokat.
:)))))

na ugye, milyen komolytalan vagyok.
nem vagyok én még érett háziasszony kérem.
nem elég ahhoz főzni, mosni, mosogatni, vasalni tudni.
messze nem elég..................

Álom

2007-06-02T18:16:00.000+02:00

ÉN: mindig az ellentétét álmodod annak, ami van
ÉN: szerintem
ÉN: vagyis hát úgy vettem észre
CSOMH: :))
ÉN: komolyan...
CSOMH: okok, elhiszem
CSOMH: szoktam fúrcsákat álmodni
CSOMH: mostanában pedig már újra emlékszem is rájuk
ÉN: az nem tudom hogy jó-e
ÉN: sztem nem kellene emlékezni
CSOMH: miért?
ÉN: mert az a tudatalatti
ÉN: s ha emlékszel, belépsz egy veszélyes kis kapun

oo0o000o00o0o00o0o0o000000o0o0o0oo0oo

2007-06-01T01:05:00.000+02:00

Kaptam valami sziri-szari körlevelet, amiben megfenyegettettem (használom a passzívot, hogy ne haljon ki teljesen) , hogy ha nem küldöm tovább, nem teljesül, amit az elején kívántam (mert a skacok kényszerítenek már a legelején, hogy csinálj valamit...ebben az esetben kívánni kell valamit). hát elvtársaim... ez egy nagy butaság (hogy ne használjak erősebb kifejezést). állítólag annyi percen belül teljesül a kívánság, ahány éves vagy. hát erőőőőősen kééétlem, hogy én 21 percen belül fasza leszek, s majd következő tanévben (...merthát így szólt a kívánság egy része) leteszem a seggem és végzem a dolgom s nem lógom le íly böszme módon az órák nagyrészét, mint ebben a félévben tettem.... na ezt teljesítse nekem valaki 21 perc alatt!!! nem küldök én tovább semmiféle körlevelet semmiféle 10 vagy mittomhány embernek! ha valakinek kell, szóljon, szivesen elküldöm, de csak kérésre. saját erőmből nem bosszantok senkit ilyenekkel.

nem leszek a barátod!

2007-05-22T11:33:00.000+02:00

ma tortát meg fagyit reggeliztem.
ezt a pofátlanságot!

sose értettem ezeket a névnapos dolgokat.
na éééés, ha névnapom van?

miért nem ehetek egy akármilyen hétköznapon
tortát meg fagyit reggelire?
miért csak vakációban meg szabadságon utaznak az emberek?
miért nem ülünk vonatra egy hétvégén?
vagy lógjunk le egy egész hetet?
miért olyan magától értetődő a virág ajándékozás?
miért ne ajándékozhatnánk egy üres virágcserepet
vagy egy tekercs almaillatú zöld vécépapírt?
nem a szeretet meg a szándék a lényeges?

egyszer születésnapomra kaptam
egy paradicsomot meg egy paprikát.
nagyon tetszett.
volt benne egy nagy adag szeretet (és vitamin).

én meg egyszer egy korsó vizet ajándékoztam.
megtöltöttem itthon a korsót vízzel és
átgyalogoltam vele a város másik végébe
anélkül, hogy kiöntöttem volna egy cseppet is.
egy órát gyalogoltam. lassan és biztosan.
mindenki hülyének nézett.
az is, akinek adtam. nem értette......
még soha senkiért nem csináltam ilyet.
abban a korsó vizben benne van
a türelmem, szeretetem és odafigyelésem,
amit neki szánok, amit rá áldozok.
azt hiszem nem kellett neki.
vagy ő is csak egy olyan volt, aki azt hitte, hogy
"a barátság aaaz, amikor mindent elmondunk egymásnak,
és ha szükségünk van egymásra, segííítünk..."
ez faszság.
marhaság.
aki tényleg azt hiszi, hogy ennyi a barátság,
menjen vissza az oviba,
esetleg valami annál is korábban megtapasztalt meleg helyre...

"A rokonszenvek, melyek emberek között szemem láttára kialakultak, végül mindig belefulladtak az önzés és a hiúság mocsarába. A pajtásság, a cimboraság, néha olyannak látszik, mintha barátság lenne. A közös érdekek néha megteremtenek emberi helyzeteket melyek hasonlítanak a barátságra. Aztán a magány elől is szívesen elmenekülnek az emberek mindenféle bizalmasságba, melyet legtöbbször megbánnak ugyan, de ideig-óráig azt hihetik, ez a bizalmasság már a barátság egy válfaja. Mindez persze nem az igazi. Az ember úgy képzeli, hogy a barátság szolgálat. Mint a szerelmes, úgy a barát sem vár jutalmat érzéseiért. Nem akar ellenszolgálatokat, nem látja valószínűtlen lénynek azt, akit barátjául választott, ismeri hibáit, s így vállalja, minden következménnyel. Ez lenne az eszmény. S csakugyan, érdemes-e élni, embernek lenni ilyen eszmény nélkül? S ha egy barát megbukik, mert nem igazi barát, vádolhatjuk-e őt, jellemét, gyengeségét? Mit ér az olyan barátság, ahol erényeket, hűséget, kitartást szeretünk a másikban? Mit ér mindenféle szeretet, amely jutalmat akar? Nem kötelességünk-e, hogy éppen úgy vállaljuk a hűtlen barátot, mint az önfeláldozót és hűségeset? Nem ez igazi tartalma minden emberi kapcsolatnak, ez az önzetlenség, mely semmit, de semmit nem akar és nem vár a másiktól?"
Márai - A gyertyák csonkig égnek

2007-05-20T18:02:00.001+02:00

mi a KÖZÉRZET?
köz-érzet?
mitől rossz vagy jó egy ember közérzete?
mi "generálja"?
ha pl. éhesek vagyunk, morgolódik a gyomor ,
ha szeretkezni akarunk, bizsereg a nemi szerv stb.,
de hol van a közérzet úgymond központja?

Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt

2007-05-18T20:48:00.000+02:00

nemrég bent jártam a könyvtárban.
megláttam. levettem a polcról.
megnézegettem. megfogdostam. megtetszett, hát hazahoztam.
így műkődik ez, nem? :)
olvasgatom.
sok benne a verekedés eddig. nem is verekedés... inkább egyszerü és egyszeri,
villámgyors ökölcsapásból van sok benne.
nagyon tetszik.
szeretem ezt a fajta magatartást.
alapvetően agresszív vagyok, szóval nagyonis nekemvaló ez a regény.
rosszat mondasz. figyelmeztetnek.
folytatod. figyelmeztetnek.
feszegeted. bemosnak egyet.
ez így kellene műkődjön mindenben és mindenütt.
sosem értettem azokat az embereket, akik túl sokat tűrnek.
így néha magamat is meglepem. túl türelmes vagyok.
igenis kell néha ütni.
egyet és keményen.
íme egy idézet az említett regényből:

"Ütni pontosan kell.
Nem szabad vagdalkozni értelmetlenül.
Csodálkozni is fölösleges.
Hogy visszaütnek, nem az a csoda.
Az az egyetlen természetes."

méghogy no violence...

2007-05-17T19:58:00.000+02:00

egy marha odaparkolt a kapunk elé,
pedig elég nagy (olvasd: k***a nagy!) betükkel rá van sprézve, h
"NU PARCA!" (sztájlis, mi? :P )
belerugtam egyet a kerekébe, hogy induljon be a riasztó...
elég nagyot rugtam...
aztán besétáltam a kapun vigyorogva és bezártam.
s így..........

NO VIOLENCE !

2007-05-17T18:43:00.000+02:00

lelkiismeret vs. gyávaság

2007-05-16T22:01:00.000+02:00

gyerekkoromban megállapítottam, hogy a félelem és a pánik a két legsiralmasabb emberi dolog a világon. mindigis undorodtam a gyáva emberektől. (na meg azoktól, akik pénzről beszélnek. mai napig is melegem lesz és kiszaladnék a világból, ha valaki ilyet mond hogy "ezért pénzt adtam".)

"a lelkiismeret és gyávaság alapjábanvéve egy és ugyanaz a dolog. a <lelkiismeret> a cégnek a forgalmi neve" (dorian gray arcképe)

soha nem voltam bátor. mindig csak vakmerő. fejest ugrok a betonra, nekiszaladok a szakadéknak, becsukott szemmel, esztelenül rohanok halálomba akár. pur mazochizmus. imádom a csattanás utáni sajogást. ha valamire is büszke lehetak magamból, akkor erre...

M E R E K ! ! ! ! !

esztétika jobbra-balra...

2007-05-15T00:50:00.000+02:00

kimondhatatlanul nehéz lehet szépnek lenni
(erről én mit sem tudok, de nem is igazán vágyom a "tudás" eme válfajára).
mindenki téged akar.
lefényképezni, lerajzolni vagy egyszerüen csak akarnak.
el akarják lopni a lelked amilyen formán csak tudják.
(de van-e egyáltalán valami köze a szépségnek a lélekhez???)
a külsőd viszi rá az embereket arra,
hogy valamiféle beteges rögeszmét tápláljanak személyed iránt.
elborul az agyuk. nem tudják ki vagy, de kellesz.
kénytelen vagy így szembesülni a felületesség legmagasabb fokával
s az emberekből a rossz gyerekkel, amelyiknek KELL KELL kell kell,
s ha nem kapja meg, harap, karmol, toporzékol.
kellesz, megkapnak, elhasználnak, eldobnak.
három változata van a fent említett angyali szépeknek...

-a semleges, aki nem adja oda magát.

-a negatív, aki ha valaha is odaajándékozta magát,
megbánta, így szépsége mögött bosszúvágy és keserüség forr.

-a pozitív, aki megad mindent és nem bánja.

életkép 3

2007-05-13T22:33:00.000+02:00

fél tizenkettö múlt.
most értem haza.
élhetnékem van.
szeretni akarok.
csak kevés az, aki fogadná.
talán velem van a baj.
ha azt mondom, "érdekelsz", baj...
ha azt mondom, "nem érdekelsz", az is baj
(főként azért, mert hazudnék, bárkinek is mondanám).
"when/where is my real life?"
egy embert szertni kevés, sokat meg felszínes dolog.
(valahol olvastam gyerekkoromban.
azóta is él a tudattalanomban.)

életkép 2 (folytatódik a nap)

2007-05-13T14:12:00.000+02:00

mozgalmasak ezek a vasárnapok. kivenni ruhákat, kiteríteni, betenni egy másik rend ruhát, reggeli, közben film (még nem ülepedett le, úgyhogy nem mesélünk semmit semmiféle filmről), utána krumplit/pityóukát pucolni/hámozni/hántani az ebédhez, eközbden viccelődni egy kicsit nagymamával (nem szeressük azt, ha szomoru, fel kell dobni. valami hülye viccet mondani. pl. miért van az elefántnak hátul a farka? hát hogy ne lógjon a szemébe! nagymama nevet. mi máris jóbban érezzük magunkat.)
kiteríteni a második rend ruhát. közben szemlélődni az udvaron. a kismacskák rohangálnak s az orgonafa alatt kivirágzott a futórózsa. tűz a nap. arcot belenyomni a frissen mosott, illatos, hűvös törülközőbe, aztán felteríteni.
hazaérkezett anyum is. puszi, pletyka, trécselés, csicsergés, csivitelés...
talán ő az egyetlen barátnőm. aki kicsit is ismer, tudja: egyébként igazán irritálnak a nők. (ezt most nem ecsetelem, mert csak felmegy a vérnyomásom)
most: lazítás. olvasnék odakint. kellemes a kertben. de nem fogok most. talán később. most megy a Portishead, tátom a szám, hogy "mík még má vaanak a vílághálon" s így...

életkép 1

2007-05-13T08:53:00.000+02:00

fél kilenc. benyit nagyanyám. kér egy lejt. neki nincs aprója. megy templomba s kell a perselypénz. első gondolat: végülis szivesen adok... s a második: mindenki a maga hóbortjával. nagyanyám templomba jár én cigizek. ki mire dobja ki a pénzt...
visszafekszem. az éjjel háromkor feküdtem. valami négy órán át kínoztam egy need for speed pályát hardon. nem bírtam belenyugodni, hogy nem nyerek. szóval megnyertem s lefeküdtem.
kilenckor valami kerreg, zúg, sívít meg pláne zavar...a telefon. asszongya költeni akar. jó. szótfogadok. leteszem egyik lábam, aztán a másikat. közben slow motionban látom magam deréktól lefele. egészen szexi. vígasztalom magam, csak álmos vagyok, nem látok jól s különbenis 20 év múlva már csipásan sem fogom ilyennek látni magam reggel, szóval, ha igaz, ha nem, most kell "szavurálni". a tükör elé állok. szanaszéjjel áll a haj. hogy lehet ekkora hajat elaludni. azt hittem elég rövid, hogy kényelmes legyen, de elég hosszú, hogy ne aludjam el. mindegy. egy csattal szelídítem. nadrág. papucs. pizsamafelső marad egyelőre. fürdő. fogkefe. mosom a fogam becsukott szemmel. ha nem figyelek oda lefejelem a csapot, ha elalszom. szemet kinyitni. tükörben szemezni. az ébrentart. pláne ilyenkor kora reggel olyan világos, mintha két reflektort irányítanának rám. jó is ez így. anyámtól örököltem. gyerekkoromban megkérdezték az útlevélosztályon, hogy "kislány, szerinted milyen színü a szemed? kék vagy zöld?" mire én elmagyaráztam a néninek, hogy márpedig az én szemem olyan színű, mint a víz, amiben az óvodában lemosom az ecsetet, amikor fát festegetek s amellé tavat...olyan híg vízfesték-zöld.
fogkefe vissza a helyére. be a szobába. szennyeskosarat megragadni. mosókonyha. szennyesvállogatás (kezdek megébredni). be a rongyokat a mosógépbe. mosópór. öblítőszer. beállítás. gomb be. konyhából ki.
vizet odatenni főni. csészét, poharat előszedni. csészébe teástasak, üvegpohárba egy kanál cappuccino, egy kanál cikorlyakávé (tegnapelőtt elfogyott a ness) s egy cukor. ma olyan édes kedvemben vagyok. víz felfőtt. teára, kávéra rá. fagyasztóig elmenni, kivenni a fagyit. amolyan fele csoki, fele vanillia változat. kiskanalat bele. egy kanál vanillia kávéba, egy csoki szájba, egy vanillia kávéba, egy szájba, egy ide, egy oda...na elég lesz! vissza a fagyasztóba.
leülni gép elé (amit még félálmomban az ágyból bekapcsoltam). szokásos dolgok megtekintése: messengert be, dc-t be, e-mail stb. megint valami idiota csoport bejelölt iwiw-n. s a blogomra meg ráhümmögött comment-gyanánt Lehel. bosszantanak az ilyen hümmögések. számomra annyira semmitmondó. honnan tudjam, mire gondol, miközben hümmög???
vagy mondunk valamit, vagy nem. nini. a szóbanforgó Lehel bé akar biggyeszteni a messengerlisájába. jó. ám legyen.
már fél tizenegy. megyek vegyem ki a ruhákat a gépből.

ünnep

2007-05-12T10:55:00.000+02:00

nem tetszik nekem ez a dolog az ünnepekkel. hogy van az, hogy Jézust minden karácsonykor megszüljük és minden húsvétkor megöljük. miért nem csináljuk azt, hogy 33évenként ünnepeljük. egyik évben meghal (33 év "ünnepmentesség" után) majd következő évben megszületik...s így...
persze ez egy borzasztó nagy hülyeség, de az is, hogy húsvétkor az ateisták is ugyanúgy elindulnak öntözni s karácsonykor a bűnözők is szeretnek ajándékot kapni...

kórház

2007-05-11T17:41:00.000+02:00

anyám szereti a korházakat. tegnap, amikor kiderült, hogy beutalják, mosolyogva mondta: "nem is bánom! mi a rossz abban, hogy egy világos teremben, kényelmes széles ágyban feküdj egész nap, ágyba hozzák a reggelit, ebédet, vacsorát, keresztrelytvényezz s foglalkozzanak veled???" érdekes ember az anyukám. mesélek nektek róla...

-17 éves korában egy bulin megkérték, hogy táncoljon a társaságnak s 4 órán át ropta a cigánytáncot. utána minden fiú haza akarta kísérni.
-tizedikes korában kivette a dossziéját a zeneiskolából s beiratkozott kereskedelmibe. nagyanyám fél év múlva tudta meg. most kereskedő. ez volt az álma. pedig azt hallottam, csodálatosan tudott zongorázni.
-apámnak mosta és vasalta a 17 ingét, miközben tudta, hogy a szeretőjénél van. hazavárta meleg vacsorával.
-amikor kirugtak a kollégiumból, azt mondta "ezek tiszta hülyék" és rámmosolygott. azt mondta, higyjem el, nem velem van a baj.
-19 éve elvált apámtól. amikor legutóbb itt volt apám, láttam őket csókolózni a kapuban. azt mondta nekem utána, hogy mindigis tudta, hogy Ő az igazi, csak van az úgy, hogy néha jobb a rosszabbat választani.

holnap meglátogatom a kórházban.

macskaszemmel

2007-05-06T02:25:00.000+02:00

fél négy van. olvasnom kell, de elálmosodtam. készítettem egy erős, hideg, keserü kávét*** és kimentem a lépcsőre friss levegőt szippantani. a várt ébredés helyett szokatlan szorongás vett erőt rajtam: kint sötét, hűvös tavaszi szellő, itt-ott felbukkan és végigszalad (vagy inkább hangtalanúl oson) a tömbázak ablakainak tükrében egy-egy autó lámpafénye, az utcán részeg fiatalok kurjongatnak a távolban... s így az éj hideg fekete selyem leple alatt nyöszörög az állatvilág. a mi világunk. köhögök egyet, megkavarom a vállam, nyújtózom...rádöbbenek, mily állati vagyok én is így. állat vagyok. AKKOR MEG MINEK KELL MOST NEKEM HAJNALI NÉGYKOR IRODALOMELMÉLETET TANULNI?????

***amely természetesen nem tükrözi a szexualitásomat. érti az, aki tud arról a kis pszichoanalízis tesztről, miszerint az ember olyan az ágyban, ahogyan a kávéját issza. bár való igaz, régen édesebben, forróbban, fűszeresebben és gyengébben szerettem a kávét...jelenlegi ízlésem úgyhiszem "moderato"-ban szól, de az ilyen keserü önébresztgetési tecnikáknak ugye nem sok köze van a tudattalanhoz.

Art School Confidential

2007-05-04T08:50:00.000+02:00

maga a film elég gyenge, de volt benne egy igazán megkapó beszólás:

"you realy need to take lessons in sucking cock and licking ass ... otherwise you might find yourself rotting away in some shithole postponing suicide for the slim chance that you might one day possibly see some glorious plague or pestilence bring horrible suffering to your hateful species"

"utálom a rasszizmust meg a négereket"

2007-05-03T19:56:00.000+02:00

jó vicc, de még viccnek is rossz.
az amerikai feketék gyakorlatilag megfelelnek a romániai romáknak***.
felszabadított frusztrált rabszolgák.

nincs nekem semmi bajom velük. mármint a feketékkel. talán csak azokkal, akik borzasztó nevetséges identitászavarban szenvednek.

gondolom nem kell agyonmagyaráznom, mi a különbség a következő három típus között:

1. a normális ember (akinek a bőrszíne éppen fekete), aki ugyanúgy öltözködik, viselkedik, beszél, él, mint az összes hétköznapi ember (aki lehet kék, zöld, sárga vagy netán fehér)

2. a fegyveres, nagyszájú, "bling-bling"es gengszterek, akik attól érzik jól magukat, ha az utcán mindenki kerüli őket a mogorva tekintetük és a zsebükben körvonalazódó Magnum miatt, de ha netán több, mint 2 másodpercig nézik őket, felvesznek, pedig minden vágyuk az, hogy rájuk figyeljenek. na ők az igazán frusztráltak, a feltünő "identitás-zavarosak"

3. az a fekete, aki büszke a szinére és kulturájára...legyen az rasztás jamaicai vagy törzsi jelekket telitetovált egyén. ha ezt nem a saját otthonában mutogatja, hanem a túristáknak, ő is elég gyanus ...
_______________________________
***talán kevesen tudják minálunk, hogy miért is van annyi roma ebben az országban.
töredelmesen bevallom, én sem tudtam nagyon sokáig ... míg egy verőfényes nyári délelöttön be nem ültem Udvarhelyen a G . -ba s kezembe nem akadt a helyi újság, melyben egy teljes oldalon a romák történetéről/történelméről volt szó. abból derült ki, hogy annakidején, amikor a mi romáink felszabadultak a rabszolgaság alól, az állam rendelkezésükre bocsátott egy évet, hogy azalatt összeszedjék magukat és becsületes polgárokká váljanak. nem házat, nem élelmet s így nem segítséget, hanem IDŐT "ajándékozott" az állam. talán ebben az esetben nem áll fenn a "time is money" beköpés. ha igaz lenne, nem került volna annyi ember (mert ők is emberek!!!) az utcára, úgy, hogy mai napig is ott vannak. az állam akkori "nagylelkű" és "jóindulatú" tettének köszönhető, hogy mai napig is téma a "roma-kérdés".

a n d r o g í n i a

2007-05-03T08:27:00.001+02:00

angyalok vagyunk. de csak fél-angyalok. amíg nem találjuk meg az évezredekkel ezelőtt elveszített másik felünket, sántán, süketen, vakon bolyongunk a világban. sokan így is halnak meg. ha az egyik kimúlik, mielőtt megtalálná egyetlen hozzá illő párját, a másik is arra ítéltetik, hogy valahol a világ egy másik pontján egyedül haljon meg csonkán, szerencsétlenül mit sem tudván arról, hogy azért nem tudott soha igazán repülni, mert a másik szárnya valaki másnál volt.

(köszöntés)

2007-04-07T19:09:00.005+02:00

az ember ugye állítólag behatárolhatatlan mikrokozmosz.
szerény véleményem szerint ez marhaság.
pont annyira behatárolható, amennyire kell.
betűkből és számokból áll.
-az állam szempontjából számok sorozata.
személyazonossági-száma, egészségügyi-biztosítás-száma,
bankkontószáma van.
-az emberek szempontjából meg betűkből áll.
üres dumából. ha valakit körülírunk, betűket, szavakat, szintagmákat használunk.

minél több szám és betű, annál behatárolhatóbb.
pontos koordinátái vannak minden egyes embernek.

születésünkkor az életünk egy halovány elmosódot fehér folt a mélyfekete űrben.
idővel kezd összesűrűsödni.
a tapasztalat, az élmény és az elkerülhetetlen beintegrálódás a Világba teszi.
mire is vonatkozik a "szedd össze magad!" felszólítás? hát erre.
sűrűsödj. húzódj össze. foglalj minél kevesebb helyet és szívj minél kevesebb levegőt.
amikor már véglegesen elnyeri az ember "zip" formátumát és pusztán egy fehér pont marad, elég egy porszem, hogy eltakarja Isten fekete játéktábláján teljes mivoltát.
ha van élet a halál után, az talán az elhalálozása után felbukkanó újabb betük és számok halmaza:
-sírkövön a név és búcsúszöveg.

-a születési és elhalálozási év.
s e két szám között a vonal az illető teljes életét tartalmazza
(természetesen "zip" formátumban).

ím, ide csomagolom ki nektek majdani vonalkám töredékeit.