ma reggel E. elment órára. visszafeküdtem. kényelmes volt és kellmes. éreztem a különbséget. azt hogy éjszaka nem egyedül voltam, akkor is, ha külön aludtunk. kellemes ébredéshez volt hasonló az álmom reggel negyed nyolctól délig. felkeltem. kimentem a konyhába kávét készíteni s belesétáltam egy csomó üvegszilánkba. valamikor eltörte A. a tejesüveget s csak behajított a szemetesbe. a szilánkokat nem seperte össze. azt hittem, agyvérzést kapok. de csak pár másodpercig. meglepően gyorsan lehiggadtam. aztán KV, számítógép be, emberekkel beszélgetni messenger. D.E.-val hosszasan tárgyaltuk a klasszikus nő fogalmát. aztán elszaladtam, vegyem ki I. pólóját a postáról, elmentem a patikába. az egyikben azt mondták, sürgősen hagyjam abba a pirulát, különben lerohad a lábam. mosolyogtam egyet, megköszöntem, átmentem a másik patikába s megvettem.

ijesztő, mennyire másképpen fogják fel az emberek a párkapcsolatokat.
annakidején, egy olyan két éves kapcsolatról,
amiről én azt hittem, hogy jó és szép volt,
utólag a másik azt mondta, hogy nehéz volt és fárasztó.
már-már utálatos, mennyire szubjektív minden.
és én két éven keresztül abban az illuzióban ringattam magam,
hogy neki is jó. így utólag fájdalmas belegondolni.
arról nem is beszélve, hogy mennyire ijesztő MOST.
az, hogy fel kell fognom, most, nem biztos,
hogy ha én azt hiszem, hogy ilyen vagy olyan a kapcsolat,
neki is ugyanolyan.
témába vág--->
hervay: levél helyett.