csütörtök, július 10, 2008

mosolyom helyén maradt egy haldokló száj,
szemem már csak két zselatingolyó
(ping-pongozni lenne jó)
homlokom ráncosodik;
lassan, biztosan s alig észrevehetően,
tüdőm helyén füstfelhő,
szivem összezsugorodott,
széthordozta a nép,
mint sódert a tolvajok az építőtelepről.
bakancsfűzőm helyére selyemszalagot fűzök
s elindulok világgá,
visszaszerezni kőszívem kavicsait.

2 megjegyzés:

norikaaa írta...

szia!
még 2007ben volt egy írásod, a fiú akinek angyalarca volt
az idézet a mű végén "ütni pontosan kell"... kezdetű egy könyvből való!
esetleg meg tudnád adni a könyv címet: norikaaa@im-net.hu
légyszi küld el emailben
előre is köszii

Névtelen írta...

errol valamiert mindig te jutsz eszembe. ha nem tetszik, objektiv velemenynek vedd, ne sertesnek:)
http://www.youtube.com/watch?v=iQQGVd3r0d4