amit nem akarok utána visszaolvasni.
már majdnem két éve nem merem a
gondolataimat sem "visszahallani".
megpróbálok kevesebbet beszélni,
amikor pedig mégis megszólalok,
megpróbálok nem mondani
semmi értelmeset vagy érdekeset.
többnyire csak éppen mondok valamit,
nehogy feltünjön valakinek,
hogy, ha rajtam múlna,
ki se tátanám a szám.
ja és azt hiszem érezni se szoktam mostanában.
nem hatódom meg, nem ijedek meg,
nem leszek igazán dühös és
nem tudok örvendeni.
nem unom magam, nem leszek izgatott,
nem vagyok türelmetlen,
nem tagadok, állítok, mert nem hiszek.
nem nézek és nem is látok.
nem iszok, így nem is hányok.
bármit teszek, mindent bánok.
amit nem, azt is.
Bejegyzések
3 megjegyzés:
valamikor azért írtam, mert mondani nem mondhattam, vagy nem volt kinek.
mostanság néha azért nem írok, mert az írásaimat is (ön)cenzúráznom kell s így meg megette a fene. Persze inkább csak lusta vagyok.
De az olvasás hiányzik. Pocsék, mikor nem hirtelen veszted el a barátaidat, hanem két év múlva jössz rá, hogy már több mint egy éve, hogy hallottál felőlük, vagy olvastad blogját. (heh)
Néha-néha erre járok, bekukkantok, történt-e valami, arréb rugok pár porcicát ... mint zsenge ifjúkoromban, mikor "véletlenül" sétáltam a lányok blokkjai körül, hátha "történik valami" (az roszabb volt, soha a büdös életben nem "történt" semmi :D )
Ergo, most látom, a te kommentjeid közé bloggolok, mea culpa. Csak szólni akartam, hogy ... nemtom ... hiányoznak a ki nem mondott s le nem írt szavaid. In a good way. :D
Percek, órák, évek telnek el ... talán hét életet is leélek mire az apró pillanatok és mindennapok örömeit felfedezem. Please keep going! üdv Londonból
Hozod a szokásos formád. Szuper. Üdv: Gergely
Megjegyzés küldése