hétfő, november 16, 2009

(nincs cím)

kimondhatatlanul, megfogalmazhatatlanul, átérezhetetlenül, halaszthatatlanul szükségem van valamire.
csak tudnám, mi az.
annyit tudok, hogy már nagyon fáj az űr.
feszít, mar, csíp, viszket, ég.
egy fegyver kéne, lőjjek lyukat a szívembe,
szabadítsam ki onnan a kis Vákuum barátomat.
biztosan én is fájok már neki, nem csak ő nekem.

egy detektívfilmben hallottam,
hogy a nők szíven- a férfiak pedig fejbelövik magukat.
ki-ki ott, ahol baj van s fáj neki.


1 megjegyzés:

E.R. írta...

Ma kommenteket irogatok
=
itt voltam, olvastam, itt vagyok, probalkozom, ha gondolod ...
nem, fegyvert nem tudok adni, de sebtapaszom van