hétfő, augusztus 11, 2008

a nőgyógyászokról s a féltékenységről

azt mondta a nőgyógyász, tesztoszterontúltengésem van.
ezt mondjuk én már rég tudom.
nem feltétlenül hormonális értelemben véve.
például ez abban nyílvánul meg,
hogy szerintem nem szokványos a "féltékenységi-stílusom".
ha vagyok valakivel, s rájövök, hogy az a valaki másnak is kell,
nekem elkezd nem kelleni.
bassza meg, menjen ahhoz, akinek jobban kell,
én nem kezdek el senki után rohangálni.
alapvetően nem kell nekem semmi, ami másnak is kell.
ja persze, mindig "más" akartam lenni.
hozzátartozik az alaptermészetemhez.
kétévesen is ugyanez volt a hozzáállásom.

egyetlen kivételes eset volt, akkor is megszívtam.
három lehettem, amikor az óvodában dühkitörésem lett attól,
hogy valaki más hozzányúlt ahhoz a macihoz,
amit én sajátoménak tekintettem.
alapból azért kellett, mert csúnya volt, kopott és nem kellett senkinek.
ettől számomra különös varázzsal bírt.
pont azért kellett. esetlennek hittem azt a macit,
és emiatt annál jobban tudtam szeretni.
aztán egyszer egy hülye hozzányúlt.
tudtam, hogy ő messze nem szereti annyira, mint én
(már-már animista imádat volt az enyém),
de valamiért hozzányúlt.
úgy gondoltam, nem érdemli meg, bántani fogja.
rávetettem magam az illetőre és eldöntöttem, hogy megölöm.
komolyan gondoltam.
tényleg.
tiszta erőmből ütöttem, rúgtam, véresre haraptam az arcát.
leszedtek róla nagy nehezen.
kirúgtak az óvodából.
azóta sem ragaszkodtam semmihez és talán senkihez annyira,
hogy ölni akarjak miatta.
mindig mindent s mindenkit nagyon könnyen el tudtam engedni.
talán azért, mert féltem, hogy következménye lesz,
ha harcolni akarok valamiért,
ami nem is biztos, hogy az enyém.
az a maci nem volt az enyém,
most már tudom,
de akkor is dühös vagyok, ha arra gondolok,
hogy előttem meg utánam még hányan összematatták.
ez a legerősebb féltékenység,
ami valaha is belenyílalt a szívembe.
abban a helyzetben, amelyikben egy hétköznapi nő jobban ragaszkodna párjához,
mert megvillan neki, hogy talán elveszítheti,
én ellököm.
ha érzem, hogy elveszíthetem,
inkább nem kell.
nem várom meg azt a pillanatot, amikor elveszítem,
inkább kitörlöm ahonnan csak lehet.
a szívemből, gondolataimból.
csak ideiglenesen a testemből nem.
azért jól jön, ha az embert néha jól megbasszák.
hogy aztán mondhassa a nőgyógyász,
hogy sebes a méhszájam arra utalván,
hogy elég méretes lehet az, ami ilyesmit okoz.
leszarom.

14 megjegyzés:

Névtelen írta...

csak egy szereny kerdest engedj meg:
miert hibas a parod abban hogy masnak is kell?
hogy van ez, hogy ha rajossz, hogy masnak is kell akkor bassza meg menjen ahhoz?
hat de ha nem kell neki mas? akkor minek menjen?
no lett az egybol nehany
jo legy

Névtelen írta...

1. Hihetetlen jo blogod van
2. A sebeket a te mereted is okozhatta...
3. A jo megbaszas az igazi? Furcsa-durva kijelentes toled

Névtelen írta...

::: sebes :::

1. köszönöm szépen. hasznos és értékes információ. jól esik a blogomnak. nem sokan mondtak neki ilyen szépet.

2. ...volna. de nem az okozta. én szúrtam el valamit. s tudom is, mit.

3. dehogyis! csak egy rosszul sikerült cinikus megjegyzés akart lenni. magamat szúrkáltam vele. arra célozgattam (magamnak), hogy túlságosan is könnyen túlteszem magam dolgokon. túl könnyen átértékelek dolgokat... ez nem biztos, hogy minden esetben baj.

Névtelen írta...

::: sebes :::

"toled"?!
a megfogalmazas kicsit "ismersz"-gyanus

Névtelen írta...

Nem, csak latasbol, a kocsmabol. Regi postokban lattam utana, hogy durva szavakat hasznalsz neha :) Eloben radnezve nem gondolna az ember.

Névtelen írta...

::: sebes :::

mhm. látásból... :)
és társaságban láttál, egyedül, vagy pincérkedés közben? nem mindegy :)

Névtelen írta...

Pincerkedes kozben. Volt kocsmas bejegyzesed is.

Névtelen írta...

::: sebes :::

hát szép is lett volna hallod-e, ha elkezdek a vendégeknek cifrákat mondani. :)
kíváncsi lennék azért, milyennek láttak azok, akik csak a pincért ismerték belőlem.
szerinted én téged megismernélek?

Névtelen írta...

Nem, nem hiszem. Nagyon csendesnek es visszavonultnak lattak, aki tur, hallgat es vegzi a dolgat. Es nagyon rovid a haja :)

Névtelen írta...

::: sebes :::

hm. érdekes. ha jól belegondolok, ez mind igaz. tűrök, hallgatok s végzem a dolgom. de amikor nincs dolgom kissé kommunikatívabb vagyok. :) s azóta megnőtt a hajam ;)

Névtelen írta...

Szerintem ugy jobban nez ki! :)

Névtelen írta...

::: sebes :::

:) köszönöm.
ha nem vagy túl szégyenlős, akár el is árulhatod ki vagy. lehet, emlékszem rád. meglepődnél, milyen sok volt aux anges-os kliensnek ismerem az arcát. volt egy pár kedves törzsvendég, akivel bánom, h nem váltottam pár szót.
Y! ID: skyggedis

Varó Eszter írta...

::: névtelen ("jó légy") :::

későn válaszolok. azóta gondolkodom. minden nap megnéztem a kommented s ma rászántam magam, h válaszoljak is.
az úgy műkődik, h ha a páromat nem érdekli, hogy kell másnak, akkor engem sem aggaszt különösebben, da ha a párom olyan (azaz ilyen), hogy kifejezetten élvezi, ha valaki bukik rá és nem hajlandó az illetővel közölni, hogy nem sok esélye van (mert ki tudja... lehet hogy van, akkor meg minek mondja neki azt, hogy nincs) akkor már én is másképp állok a dolgokhoz. a különbség a maci és a pasi között az, hogy a maci nem tudta másnak azt mondani, hogy "ne játssz velem. én máshoz tartozom." sose tudtam eldönteni, hogy igazából poszeszív vagyok, vagy egyszerűen szeretem, ha a kapcsolat egy buborékban van, szent és sérthetetlen és kívülről senkinek nincs eszköze arra, hogy kipukkassza. kérdésedre válaszolva (he nem kell neki más, akkor minek menjen?): ha nem kell neki más, az oké, de ha én sem kellek eléggé (pl. annyira, hogy "más"-t lerázza) akkor viszont menjen... ha nem is máshoz, de el tőlem.

Névtelen írta...

köszike a választ, ha későn jött, ha nem:)
így most már minden tiszta és valójában örülök annak, hogy nem úgy tettem fel a kérdést, mint ahogy az eredeti ármánykodó szándék vezérelt, hiszen szépen leírtad mindazt amit gondolok erről a dologról, erről a helyzetről:)
gondolom rájöttél: azért kérdeztem meg (még ha kissé vádaskodó hangnemben is (kaján vigyor)), mert ugyanígy gondolom:)

na, jó légy