felelősség és a "genetikai hulladék"

"felelősséggel tartozol azért, akit megszelídítettél"
áll a Kis hercegben.
az úgy műkődik, hogy valaki "kell", mert úgy érzed,
valami miatt pont passzolna a kis koszos életedbe.
aztán mindeféle erőfeszítést teszel, megbarátkozol,
imponálni akarsz, egyre közelebb ülsz, jobban figyelsz...
és miután elég közel kerültél
-akár sáros bakancsal beletiportál a kis koszos életébe, lelkébe-
rájössz, hogy nem is ezt akartad, nem is kell igazán,
mert ez, meg az, meg amaz mégsem illik bele a te elképezléseidbe.
akkor már túl késő, hogy "megszbadulj tőle",
nem mondhatod azt, hogy "bocs, méá kulpá, kopj le"
és így telik meg életed hulladékkal, emberekkel,
akik már nem érdekelnek, semmit nem jelentenek,
csak ismerősök, s ha valmi titkod birtokában vannak,
esetleg "haverok".
olyan lehet, mint ahogyan az űrben lebegnek elhagyatottan
műholak meg űrhajók darabkái, akár több tonnás részei.
rádnehezednek,
de mégse, mert nem akarsz tudomást venni rólunk...