nem mindegy, mit hall a füled a szádtól - szoktam mondani.
a tudatalatti teljesen másképp dolgozza fel az információt aminek az értelme lehet egy, de a megfogalmazás miatt teljesen más hangulata lesz, ha különbözőképp mondjuk.
pl.: rosszabul esik azt hallani, hogy "a te hibád", mint azt, hogy "nem az én hibám". a tudatunk igenis érti, mit akar mondani a másik s a racionalitásunk szűri az információt, de az igazán mély (lelki reakciókat) az váltja ki, ahogyan mondják nekünk.
elkéstél - én pontos voltam
hülye vagy - néha nem értelek
unalmas vagy - néha unom magam melletted
nem értesz meg - lehet, hogy nem tudom rendesen megértetni magam
...és hasonlók.
ha valakit szeretünk, ne csak arra figyeljünk oda,
milyen információt közlünk vele,
hanem arra is, mit váltunk ki a kicsi lelkében. :)
én ezt anyum mellett tanultam meg.
rájöttem, hogy túl érzékeny s azért veszekszünk annyit,
mert folyton vádolom valamivel.
aztán gondoltam kipróbálom a másik utat:
ha már a tudatával nem tudok zöld ágra vergődni,
hát megbarátkozom a tudattalanjával.
azóta aligha van valami kis vitánk s
utána egy napnál többet nem tart a harag.
azt hiszem megszelídítettem.
s arra vágyom, hogy engem is ugyanígy megszelídítsen valaki.
a tudatom túl kérges, vele nem lehet tárgyalni,
de azt, ami alatta van, nyitva hagyom azoknak,
akiket szeretek.
vasárnap, október 12, 2008
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
szinte azt kell mondanom, hogy vegre valaki igy leirja...
evek ota magyarazom ezt az embereknek.
szinte koszonom.
jo legy!
Megjegyzés küldése