kedd, november 18, 2008

19,

na tessék még egy közhely...
(végülis ez a bizonyítéka annak, hogy égek ki.
egyre banálisabb leszek.)

szóval... íme a közhelyem:
hogy is van az, amikor az ember belekiabál a nagy semmibe,
vagy a nagy üres valamibe és akkor na... azt akarja, hogy jobb legyen.
van az a rövidke fejezet a Kis hercegben... a tizenkilencedik.
ez lenne az:

A kis herceg fölkapaszkodott egy hegyre. Életében nem látott még más hegyet, mint a három vulkánját, de azok éppen csak a térdéig értek. A kialudt vulkánját zsámolynak használta. "Egy ekkora hegyről - gondolta - egyetlen szempillantással látni fogom az egész bolygót meg az összes embert." De nem látott egyebet, mint tűhegyes sziklacsúcsokat.

- Jó napot! - mondta találomra.

- Jó napot!... Jó napot!... Jó napot!... - válaszolta a visszhang.

- Ki vagy? - kérdezte a kis herceg.

- Ki vagy... ki vagy... ki vagy... - felelte a visszhang.

- Légy a barátom, olyan egyedül vagyok - mondta.

- Egyedül vagyok... egyedül vagyok... egyedül vagyok - felelte a visszhang.

"Milyen furcsa bolygó! - gondolta a kis herceg. - Milyen száraz, milyen hegyes, milyen sós. És az embereknek nincs semmi képzelőtehetségük. Folyton csak azt szajkózzák, amit mondanak nekik... Nekem otthon volt egy virágom: mindig ő kezdte a beszélgetést..."

gyerekkorom óta cseng a fülemben a kétségbeesett hang:
"egyedüüüüüül vagyooooook...."
(illyés kinga előaásában lemezen...)

és most egyre erősebb.

4 megjegyzés:

E.R. írta...

Nem vagy. :)

Névtelen írta...

Nem vagy soha egyedül! Van akinek Isten, van akinek Buddha, Mohamed, vagy Allah, egy Nagy szellemi erő, egy vigyázó Angyal, Tudat ... meg ehhez hasonlók, de ha ezekközül egyik sem, akkor biztosan van egy virágod, csak keresd meg.

ui: Annyi jó történik a napjaidban és te csak a rossz pillanataidat osztod meg! vagy van egy titok blogod a csodásabb dolgaidról is?

Kücsük írta...

imádtam azt a meselemezt. mikor kicsi voltam, a lámpagyújtogatós résznél mindig elkezdtem bőgni, jó reggelt, jó estét, jó reggelt, jó estét...

Varó Eszter írta...

:)

én is ugyanannál a résznél sírtam...
na meg a 21. fejezetet tudtam szórol szóra. az volt a nagy kedvenc. (nyíííílván) :P
mai napig tudom, ha jól belegondolok.