először meséskönyvet akartam, de rájöttem, hogy tudok jobbat is.
("ki-ki arról írjon, amihez ért" alapon...)
"Tanulj meg lekésni minden vonatot"
lehetne ez a címe. valamilyen self help book jellegű dolog lenne. coauthor lenne Eme barátságosném, aki úgyszíntén teljes mértékben feljogosult arra, hogy e témában ossza az észt miután pár hete Brüsszelben egy repülőt és két vonatot késett le, utána meg rossz vonatra ült, ami ellenkező irányba vitte. azért ez is hihetetlen profizmusra vall. persze én se hagyom magam, habár tegnap csak egy vonatot késtem le, de az eddigi legjobb teljesítményem 2005 júliusában három vonat és két busz. mind egy nap alatt.
a pszichológiai háttere az egésznek:
én túl nyugodt vagyok, nem sietek sehova;
Eme pedig túl ideges típus, addig idegel, hogy elmegy a vonat.
szólok, amikor kiadjuk a könyvet.
nem félek, hogy nem találnánk kiadót.
elvégre a mai világban akármilyen mocskot publikálnak.
(ma kedves hangulatomban vagyok, úgyhogy nem mutogatok ujjal.
már csak azért sem, mert túl könnyű lenne ide kilyukadni,
ha valaki azokat a neveket beírja a nagy varázsló keresőjébe)
Bejegyzések
4 megjegyzés:
megfogott a blogod, vissza-vissza járok rá, mint kutya a lerágott csontjára, azzal a megújuló reménnyel, hogy hátha találok ismét valami finom falatot. sokmindenben felismerem önmagam, ugyanakkor van valami kék ismeretlenség is benne, ami elbűvöl. ha kváron lennék, meghívnálak egy kávéra, és kifele menet felírnám a kocsma ajtajára, hogy itt voltunk, a Most és a Semmi között...
köszönöm.
ha mégis kolozsváron jársz, szólj. kávézásra mindig kapható vagyok. :)
habár akkor lehet, hogy lehullna a lepel a kék ismeretlenségről.
mostanában ritkán járok kvárra, és csak rövid időre, sajnos. de ha úgy adódik szólok előtte :)
:) rendben.
Megjegyzés küldése