péntek, december 25, 2009

vacsora

Először is: ez nem főzőcskézős blog!

Másodszor: én nem nagyon szoktam főzőcskézni. Csak ritkán és jól. S olyankor sem dicsekszem vele. De most fogok.

Ez itt kérem egy spontán vacsora. Ma (most már tegnap) találtam ki. Nem szeretek semmire rágörcsölni, mert olyankor elszúrom. Ha egy héten keresztül gondolkoztam volna azon, mi legyen a karácsonyi vacsora, nem lett volna belőle semmi. S ha igen, azt most nem merném kitenni ide.

Habár először az unicumos pulyka receptje jutott eszembe, letettem róla (tegnap este is többet ittam a kelleténél…), s úgy döntöttem, aszalt barackos, pulykamelles fogpiszkálót készítek. Egy rettenetesen komplex, alig kivitelezhető receptről van szó. Fogod a csíkokra vágott pulykamellet, belecsavarsz egy aszaltbarackot és átszúrod fogpiszkálóval. Oszt megsütöd. Mondom, ne próbáljátok ki otthon; túl nehéz. Így néz ki a fondorlatos procedúra:




































Egy annyit még elárulok, hogy a páclében volt menta is :)

Ha figyelmesen megnézzük pl az ötödik képet, konstatálhatjuk, hogy... igen, az majdnem úgy néz ki.


Ja és persze nem bírtam ki, hogy így karácsonykor ne lepjem meg magam a kedvenc ételemmel: rántott camembert áfonyamártással.










Nagyjából így nézett ki a tányéron az egész:

Ital:

Előtte természetesen Unicum. Minusz hatszáz fokon, fagyasztóban hűtött pohárban, ahogy kell.

Utána nyíííílván bor. Nem egészen az a típus, ami az ilyen könnyű ételekhez talál, de ki nem szja le? Elvégre a szeretet ünnepe. A baba pedig szereti a jó nehéz, testes, száraz borokat. Ez éppen egy tohányi fekete leányka volt Princiar - Special Reserve. Nagyon szép sztori volt a dobozán Károly király testvérének a szerelmi életéről. Nem lepett meg. Nem újdonság, hogy a Hohenzollern (-Sigmaringen) família nagy szoknyavadász volt.













Így nézett ki utána az asztal:


Itt nincs is sok mostlan. (a kagylót nem fényképeztem volna le a világ semmi kincséért) Holnap lehet, hogy teszek még egy próbálkozást és megkísérelem pórázon tartani az erős késztetést, hogy elmosogassak. Hátha most sikerül bekerülni a Guinness rekordok könyvébe a "legtöbb köbméter mosatlan" kategóriába. Habár nem sok esély van rá. A multkor sem hívtak fel, pedig már tényleg csak szívószállal tudtam kavani a kávét. Lehet, azon az egy csészén múlott, amiben volt.

Nincsenek megjegyzések: