nem leszek a barátod!

ma tortát meg fagyit reggeliztem.
ezt a pofátlanságot!

sose értettem ezeket a névnapos dolgokat.
na éééés, ha névnapom van?

miért nem ehetek egy akármilyen hétköznapon
tortát meg fagyit reggelire?
miért csak vakációban meg szabadságon utaznak az emberek?
miért nem ülünk vonatra egy hétvégén?
vagy lógjunk le egy egész hetet?
miért olyan magától értetődő a virág ajándékozás?
miért ne ajándékozhatnánk egy üres virágcserepet
vagy egy tekercs almaillatú zöld vécépapírt?
nem a szeretet meg a szándék a lényeges?

egyszer születésnapomra kaptam
egy paradicsomot meg egy paprikát.
nagyon tetszett.
volt benne egy nagy adag szeretet (és vitamin).

én meg egyszer egy korsó vizet ajándékoztam.
megtöltöttem itthon a korsót vízzel és
átgyalogoltam vele a város másik végébe
anélkül, hogy kiöntöttem volna egy cseppet is.
egy órát gyalogoltam. lassan és biztosan.
mindenki hülyének nézett.
az is, akinek adtam. nem értette......
még soha senkiért nem csináltam ilyet.
abban a korsó vizben benne van
a türelmem, szeretetem és odafigyelésem,
amit neki szánok, amit rá áldozok.
azt hiszem nem kellett neki.
vagy ő is csak egy olyan volt, aki azt hitte, hogy
"a barátság aaaz, amikor mindent elmondunk egymásnak,
és ha szükségünk van egymásra, segííítünk..."
ez faszság.
marhaság.
aki tényleg azt hiszi, hogy ennyi a barátság,
menjen vissza az oviba,
esetleg valami annál is korábban megtapasztalt meleg helyre...


"A rokonszenvek, melyek emberek között szemem láttára kialakultak, végül mindig belefulladtak az önzés és a hiúság mocsarába. A pajtásság, a cimboraság, néha olyannak látszik, mintha barátság lenne. A közös érdekek néha megteremtenek emberi helyzeteket melyek hasonlítanak a barátságra. Aztán a magány elől is szívesen elmenekülnek az emberek mindenféle bizalmasságba, melyet legtöbbször megbánnak ugyan, de ideig-óráig azt hihetik, ez a bizalmasság már a barátság egy válfaja. Mindez persze nem az igazi. Az ember úgy képzeli, hogy a barátság szolgálat. Mint a szerelmes, úgy a barát sem vár jutalmat érzéseiért. Nem akar ellenszolgálatokat, nem látja valószínűtlen lénynek azt, akit barátjául választott, ismeri hibáit, s így vállalja, minden következménnyel. Ez lenne az eszmény. S csakugyan, érdemes-e élni, embernek lenni ilyen eszmény nélkül? S ha egy barát megbukik, mert nem igazi barát, vádolhatjuk-e őt, jellemét, gyengeségét? Mit ér az olyan barátság, ahol erényeket, hűséget, kitartást szeretünk a másikban? Mit ér mindenféle szeretet, amely jutalmat akar? Nem kötelességünk-e, hogy éppen úgy vállaljuk a hűtlen barátot, mint az önfeláldozót és hűségeset? Nem ez igazi tartalma minden emberi kapcsolatnak, ez az önzetlenség, mely semmit, de semmit nem akar és nem vár a másiktól?"
Márai - A gyertyák csonkig égnek

mi a KÖZÉRZET?
köz-érzet?
mitől rossz vagy jó egy ember közérzete?
mi "generálja"?
ha pl. éhesek vagyunk, morgolódik a gyomor ,
ha szeretkezni akarunk, bizsereg a nemi szerv stb.,
de hol van a közérzet úgymond központja?

Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt

nemrég bent jártam a könyvtárban.
megláttam. levettem a polcról.
megnézegettem. megfogdostam. megtetszett, hát hazahoztam.
így műkődik ez, nem? :)
olvasgatom.
sok benne a verekedés eddig. nem is verekedés... inkább egyszerü és egyszeri,
villámgyors ökölcsapásból van sok benne.
nagyon tetszik.
szeretem ezt a fajta magatartást.
alapvetően agresszív vagyok, szóval nagyonis nekemvaló ez a regény.
rosszat mondasz. figyelmeztetnek.
folytatod. figyelmeztetnek.
feszegeted. bemosnak egyet.
ez így kellene műkődjön mindenben és mindenütt.
sosem értettem azokat az embereket, akik túl sokat tűrnek.
így néha magamat is meglepem. túl türelmes vagyok.
igenis kell néha ütni.
egyet és keményen.
íme egy idézet az említett regényből:

"Ütni pontosan kell.
Nem szabad vagdalkozni értelmetlenül.
Csodálkozni is fölösleges.
Hogy visszaütnek, nem az a csoda.
Az az egyetlen természetes."

méghogy no violence...

egy marha odaparkolt a kapunk elé,
pedig elég nagy (olvasd: k***a nagy!) betükkel rá van sprézve, h
"NU PARCA!" (sztájlis, mi? :P )
belerugtam egyet a kerekébe, hogy induljon be a riasztó...
elég nagyot rugtam...
aztán besétáltam a kapun vigyorogva és bezártam.
s így..........

NO VIOLENCE !

lelkiismeret vs. gyávaság

gyerekkoromban megállapítottam, hogy a félelem és a pánik a két legsiralmasabb emberi dolog a világon. mindigis undorodtam a gyáva emberektől. (na meg azoktól, akik pénzről beszélnek. mai napig is melegem lesz és kiszaladnék a világból, ha valaki ilyet mond hogy "ezért pénzt adtam".)

"a lelkiismeret és gyávaság alapjábanvéve egy és ugyanaz a dolog. a <lelkiismeret> a cégnek a forgalmi neve" (dorian gray arcképe)

soha nem voltam bátor. mindig csak vakmerő. fejest ugrok a betonra, nekiszaladok a szakadéknak, becsukott szemmel, esztelenül rohanok halálomba akár. pur mazochizmus. imádom a csattanás utáni sajogást. ha valamire is büszke lehetak magamból, akkor erre...

M E R E K ! ! ! ! !

esztétika jobbra-balra...

kimondhatatlanul nehéz lehet szépnek lenni
(erről én mit sem tudok, de nem is igazán vágyom a "tudás" eme válfajára).
mindenki téged akar.
lefényképezni, lerajzolni vagy egyszerüen csak akarnak.
el akarják lopni a lelked amilyen formán csak tudják.
(de van-e egyáltalán valami köze a szépségnek a lélekhez???)
a külsőd viszi rá az embereket arra,
hogy valamiféle beteges rögeszmét tápláljanak személyed iránt.
elborul az agyuk. nem tudják ki vagy, de kellesz.
kénytelen vagy így szembesülni a felületesség legmagasabb fokával
s az emberekből a rossz gyerekkel, amelyiknek KELL KELL kell kell,
s ha nem kapja meg, harap, karmol, toporzékol.
kellesz, megkapnak, elhasználnak, eldobnak.
három változata van a fent említett angyali szépeknek...

-a semleges, aki nem adja oda magát.

-a negatív, aki ha valaha is odaajándékozta magát,
megbánta, így szépsége mögött bosszúvágy és keserüség forr.

-a pozitív, aki megad mindent és nem bánja.

életkép 3

fél tizenkettö múlt.
most értem haza.
élhetnékem van.
szeretni akarok.
csak kevés az, aki fogadná.
talán velem van a baj.
ha azt mondom, "érdekelsz", baj...
ha azt mondom, "nem érdekelsz", az is baj
(főként azért, mert hazudnék, bárkinek is mondanám).
"when/where is my real life?"
egy embert szertni kevés, sokat meg felszínes dolog.
(valahol olvastam gyerekkoromban.
azóta is él a tudattalanomban.)

életkép 2 (folytatódik a nap)

mozgalmasak ezek a vasárnapok. kivenni ruhákat, kiteríteni, betenni egy másik rend ruhát, reggeli, közben film (még nem ülepedett le, úgyhogy nem mesélünk semmit semmiféle filmről), utána krumplit/pityóukát pucolni/hámozni/hántani az ebédhez, eközbden viccelődni egy kicsit nagymamával (nem szeressük azt, ha szomoru, fel kell dobni. valami hülye viccet mondani. pl. miért van az elefántnak hátul a farka? hát hogy ne lógjon a szemébe! nagymama nevet. mi máris jóbban érezzük magunkat.)
kiteríteni a második rend ruhát. közben szemlélődni az udvaron. a kismacskák rohangálnak s az orgonafa alatt kivirágzott a futórózsa. tűz a nap. arcot belenyomni a frissen mosott, illatos, hűvös törülközőbe, aztán felteríteni.
hazaérkezett anyum is. puszi, pletyka, trécselés, csicsergés, csivitelés...
talán ő az egyetlen barátnőm. aki kicsit is ismer, tudja: egyébként igazán irritálnak a nők. (ezt most nem ecsetelem, mert csak felmegy a vérnyomásom)
most: lazítás. olvasnék odakint. kellemes a kertben. de nem fogok most. talán később. most megy a Portishead, tátom a szám, hogy "mík még má vaanak a vílághálon" s így...

életkép 1

fél kilenc. benyit nagyanyám. kér egy lejt. neki nincs aprója. megy templomba s kell a perselypénz. első gondolat: végülis szivesen adok... s a második: mindenki a maga hóbortjával. nagyanyám templomba jár én cigizek. ki mire dobja ki a pénzt...
visszafekszem. az éjjel háromkor feküdtem. valami négy órán át kínoztam egy need for speed pályát hardon. nem bírtam belenyugodni, hogy nem nyerek. szóval megnyertem s lefeküdtem.
kilenckor valami kerreg, zúg, sívít meg pláne zavar...a telefon. asszongya költeni akar. jó. szótfogadok. leteszem egyik lábam, aztán a másikat. közben slow motionban látom magam deréktól lefele. egészen szexi. vígasztalom magam, csak álmos vagyok, nem látok jól s különbenis 20 év múlva már csipásan sem fogom ilyennek látni magam reggel, szóval, ha igaz, ha nem, most kell "szavurálni". a tükör elé állok. szanaszéjjel áll a haj. hogy lehet ekkora hajat elaludni. azt hittem elég rövid, hogy kényelmes legyen, de elég hosszú, hogy ne aludjam el. mindegy. egy csattal szelídítem. nadrág. papucs. pizsamafelső marad egyelőre. fürdő. fogkefe. mosom a fogam becsukott szemmel. ha nem figyelek oda lefejelem a csapot, ha elalszom. szemet kinyitni. tükörben szemezni. az ébrentart. pláne ilyenkor kora reggel olyan világos, mintha két reflektort irányítanának rám. jó is ez így. anyámtól örököltem. gyerekkoromban megkérdezték az útlevélosztályon, hogy "kislány, szerinted milyen színü a szemed? kék vagy zöld?" mire én elmagyaráztam a néninek, hogy márpedig az én szemem olyan színű, mint a víz, amiben az óvodában lemosom az ecsetet, amikor fát festegetek s amellé tavat...olyan híg vízfesték-zöld.
fogkefe vissza a helyére. be a szobába. szennyeskosarat megragadni. mosókonyha. szennyesvállogatás (kezdek megébredni). be a rongyokat a mosógépbe. mosópór. öblítőszer. beállítás. gomb be. konyhából ki.
vizet odatenni főni. csészét, poharat előszedni. csészébe teástasak, üvegpohárba egy kanál cappuccino, egy kanál cikorlyakávé (tegnapelőtt elfogyott a ness) s egy cukor. ma olyan édes kedvemben vagyok. víz felfőtt. teára, kávéra rá. fagyasztóig elmenni, kivenni a fagyit. amolyan fele csoki, fele vanillia változat. kiskanalat bele. egy kanál vanillia kávéba, egy csoki szájba, egy vanillia kávéba, egy szájba, egy ide, egy oda...na elég lesz! vissza a fagyasztóba.
leülni gép elé (amit még félálmomban az ágyból bekapcsoltam). szokásos dolgok megtekintése: messengert be, dc-t be, e-mail stb. megint valami idiota csoport bejelölt iwiw-n. s a blogomra meg ráhümmögött comment-gyanánt Lehel. bosszantanak az ilyen hümmögések. számomra annyira semmitmondó. honnan tudjam, mire gondol, miközben hümmög???
vagy mondunk valamit, vagy nem. nini. a szóbanforgó Lehel bé akar biggyeszteni a messengerlisájába. jó. ám legyen.
már fél tizenegy. megyek vegyem ki a ruhákat a gépből.

ünnep

nem tetszik nekem ez a dolog az ünnepekkel. hogy van az, hogy Jézust minden karácsonykor megszüljük és minden húsvétkor megöljük. miért nem csináljuk azt, hogy 33évenként ünnepeljük. egyik évben meghal (33 év "ünnepmentesség" után) majd következő évben megszületik...s így...
persze ez egy borzasztó nagy hülyeség, de az is, hogy húsvétkor az ateisták is ugyanúgy elindulnak öntözni s karácsonykor a bűnözők is szeretnek ajándékot kapni...

kórház

anyám szereti a korházakat. tegnap, amikor kiderült, hogy beutalják, mosolyogva mondta: "nem is bánom! mi a rossz abban, hogy egy világos teremben, kényelmes széles ágyban feküdj egész nap, ágyba hozzák a reggelit, ebédet, vacsorát, keresztrelytvényezz s foglalkozzanak veled???" érdekes ember az anyukám. mesélek nektek róla...

-17 éves korában egy bulin megkérték, hogy táncoljon a társaságnak s 4 órán át ropta a cigánytáncot. utána minden fiú haza akarta kísérni.
-tizedikes korában kivette a dossziéját a zeneiskolából s beiratkozott kereskedelmibe. nagyanyám fél év múlva tudta meg. most kereskedő. ez volt az álma. pedig azt hallottam, csodálatosan tudott zongorázni.
-apámnak mosta és vasalta a 17 ingét, miközben tudta, hogy a szeretőjénél van. hazavárta meleg vacsorával.
-amikor kirugtak a kollégiumból, azt mondta "ezek tiszta hülyék" és rámmosolygott. azt mondta, higyjem el, nem velem van a baj.
-19 éve elvált apámtól. amikor legutóbb itt volt apám, láttam őket csókolózni a kapuban. azt mondta nekem utána, hogy mindigis tudta, hogy Ő az igazi, csak van az úgy, hogy néha jobb a rosszabbat választani.

holnap meglátogatom a kórházban.

macskaszemmel

fél négy van. olvasnom kell, de elálmosodtam. készítettem egy erős, hideg, keserü kávét*** és kimentem a lépcsőre friss levegőt szippantani. a várt ébredés helyett szokatlan szorongás vett erőt rajtam: kint sötét, hűvös tavaszi szellő, itt-ott felbukkan és végigszalad (vagy inkább hangtalanúl oson) a tömbázak ablakainak tükrében egy-egy autó lámpafénye, az utcán részeg fiatalok kurjongatnak a távolban... s így az éj hideg fekete selyem leple alatt nyöszörög az állatvilág. a mi világunk. köhögök egyet, megkavarom a vállam, nyújtózom...rádöbbenek, mily állati vagyok én is így. állat vagyok. AKKOR MEG MINEK KELL MOST NEKEM HAJNALI NÉGYKOR IRODALOMELMÉLETET TANULNI?????

***amely természetesen nem tükrözi a szexualitásomat. érti az, aki tud arról a kis pszichoanalízis tesztről, miszerint az ember olyan az ágyban, ahogyan a kávéját issza. bár való igaz, régen édesebben, forróbban, fűszeresebben és gyengébben szerettem a kávét...jelenlegi ízlésem úgyhiszem "moderato"-ban szól, de az ilyen keserü önébresztgetési tecnikáknak ugye nem sok köze van a tudattalanhoz.

Art School Confidential

maga a film elég gyenge, de volt benne egy igazán megkapó beszólás:

"you realy need to take lessons in sucking cock and licking ass ... otherwise you might find yourself rotting away in some shithole postponing suicide for the slim chance that you might one day possibly see some glorious plague or pestilence bring horrible suffering to your hateful species"

"utálom a rasszizmust meg a négereket"

jó vicc, de még viccnek is rossz.
az amerikai feketék gyakorlatilag megfelelnek a romániai romáknak***.
felszabadított frusztrált rabszolgák.

nincs nekem semmi bajom velük. mármint a feketékkel. talán csak azokkal, akik borzasztó nevetséges identitászavarban szenvednek.

gondolom nem kell agyonmagyaráznom, mi a különbség a következő három típus között:


1. a normális ember (akinek a bőrszíne éppen fekete), aki ugyanúgy öltözködik, viselkedik, beszél, él, mint az összes hétköznapi ember (aki lehet kék, zöld, sárga vagy netán fehér)

2. a fegyveres, nagyszájú, "bling-bling"es gengszterek, akik attól érzik jól magukat, ha az utcán mindenki kerüli őket a mogorva tekintetük és a zsebükben körvonalazódó Magnum miatt, de ha netán több, mint 2 másodpercig nézik őket, felvesznek, pedig minden vágyuk az, hogy rájuk figyeljenek. na ők az igazán frusztráltak, a feltünő "identitás-zavarosak"

3. az a fekete, aki büszke a szinére és kulturájára...legyen az rasztás jamaicai vagy törzsi jelekket telitetovált egyén. ha ezt nem a saját otthonában mutogatja, hanem a túristáknak, ő is elég gyanus ...
_______________________________
***talán kevesen tudják minálunk, hogy miért is van annyi roma ebben az országban.
töredelmesen bevallom, én sem tudtam nagyon sokáig ... míg egy verőfényes nyári délelöttön be nem ültem Udvarhelyen a G . -ba s kezembe nem akadt a helyi újság, melyben egy teljes oldalon a romák történetéről/történelméről volt szó. abból derült ki, hogy annakidején, amikor a mi romáink felszabadultak a rabszolgaság alól, az állam rendelkezésükre bocsátott egy évet, hogy azalatt összeszedjék magukat és becsületes polgárokká váljanak. nem házat, nem élelmet s így nem segítséget, hanem IDŐT "ajándékozott" az állam. talán ebben az esetben nem áll fenn a "time is money" beköpés. ha igaz lenne, nem került volna annyi ember (mert ők is emberek!!!) az utcára, úgy, hogy mai napig is ott vannak. az állam akkori "nagylelkű" és "jóindulatú" tettének köszönhető, hogy mai napig is téma a "roma-kérdés".

a n d r o g í n i a

angyalok vagyunk. de csak fél-angyalok. amíg nem találjuk meg az évezredekkel ezelőtt elveszített másik felünket, sántán, süketen, vakon bolyongunk a világban. sokan így is halnak meg. ha az egyik kimúlik, mielőtt megtalálná egyetlen hozzá illő párját, a másik is arra ítéltetik, hogy valahol a világ egy másik pontján egyedül haljon meg csonkán, szerencsétlenül mit sem tudván arról, hogy azért nem tudott soha igazán repülni, mert a másik szárnya valaki másnál volt.