Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt

nemrég bent jártam a könyvtárban.
megláttam. levettem a polcról.
megnézegettem. megfogdostam. megtetszett, hát hazahoztam.
így műkődik ez, nem? :)
olvasgatom.
sok benne a verekedés eddig. nem is verekedés... inkább egyszerü és egyszeri,
villámgyors ökölcsapásból van sok benne.
nagyon tetszik.
szeretem ezt a fajta magatartást.
alapvetően agresszív vagyok, szóval nagyonis nekemvaló ez a regény.
rosszat mondasz. figyelmeztetnek.
folytatod. figyelmeztetnek.
feszegeted. bemosnak egyet.
ez így kellene műkődjön mindenben és mindenütt.
sosem értettem azokat az embereket, akik túl sokat tűrnek.
így néha magamat is meglepem. túl türelmes vagyok.
igenis kell néha ütni.
egyet és keményen.
íme egy idézet az említett regényből:

"Ütni pontosan kell.
Nem szabad vagdalkozni értelmetlenül.
Csodálkozni is fölösleges.
Hogy visszaütnek, nem az a csoda.
Az az egyetlen természetes."